2013. augusztus 13., kedd

Ti esztek mákot Kolumbiában?

Tegnapi naiv kérdés kollégához, persze a mondat végére már mindenki röhögött: valóban, arrafelé gazdaságilag értelmesebb módon használják ezt az izét. Itthon van mák dögivel, győzzük megenni. Nekem a gyomrom fáj tőle, meg ritka gusztustalan is, ahogy kinéz, de nem zavar, már megszoktam, hogy az emberek minden szart a szájukba vesznek, pl sokan megeszik a tojást meg a tejbegrízt. 
Viszont ha már témánál vagyunk, soha nem gondoltam komolyabban, hogy a pokolba kívánom az összes drogos hippit, mint tegnap.

Istennek hála, vége A SZIGETNEK, bár én soha a büdös életben nem voltam a Hajógyárin, hülye a neve, nem tudom, merre van és nem is szeretném tudni. A cél nélkül mászkálunk a természetben nem az én műfajom,  ennyire urbánus körülmények között meg még külön röhej is. A szülőfalumban van olyan, hogy lombos gesztenyefasor, lehetett alatta jó szagban iskolába járni (Békéscsaba, Deák utca-google). Ez erre nincs, ha mindenki fejtetőre áll, akkor sincs, és nem is kell. Tele lennének a fák alter gesztenyerágó bölcsészekkel. Nem akarom.

Fesztiválokról már elmélkedtem.

A drogokkal alapvetően semmi bajom: nekem nem kell, emellett csinál mindenki, amit akar, főleg, hogy ahogy észrevettem, valaki minél ostobább, annál nagyobb késztetést érez arra, hogy mindent magába szuszakoljon, ez egyfajta természetes szelekció. Intettem én már embereket bölcsen, hogy figyeljék meg jobban az ok-okozati összefüggéseket, mert attól, hogy egy szutyok kis drogos vagy, még nem leszel Allan Poe, ahhoz meg, hogy a baromságodat toleráljam először kellene felmutatni valamit, sohasem fordítva.

Nem zavarják ezek a köreimet mert nincs is ilyen a köreimben. Vagyis tegnap mégis  a plafonig baszták az agyamat. Az egy dolog, hogy eltolunk egy vicces cigit, vagy megiszunk iksz egységnyi alkoholt, és persze, hogy szétcsapjuk az agyunkat meg nagyon okosak és viccesek és bolondok vagyunk, ezt lehet fesztivál szinten is, de miért nincs minden csapatban egy, azaz 1 példány, aki képes megmaradni a realitások talaján és odaszólni a többi agyhalottnak, hogy éppen orbitális faszságot fog elkövetni és megtiltja. Legyen arról szó, hogy -jobb esetben- valamelyik hídról ugrik egy szép csukafejet a Dunába, mert azt ott egye meg a fene, vagy hogy a társadalom más tagjait határozottan zavaró okosságot forgat a fejében. Ezt már nehezebben tolerálom.
Tegnapi iskolapélda: feltételezhetően valamelyik Nyugati téren hesszelő, húgyszagú anarchista punknak maradt még holland import füve, és innen hatalmas önigazolás bombariadót csinálni plázákban. Ezt nyilván főleg így A SZIGET után egy nappal mindenki vastagon leszarja. Én attól még nyugodtan pötyögök, hogy a Westendet lezárják, egyébként sem zavar, ha robban, mert nem sok ráhatásom van a dologra, akkor meg mit farcoljak.

Az már jobban idegesített, hogy a gyerek otthon pánikolt, hogy szintén bombariadó van, ráadásul a pecónktól 20 méterre. Azért lássuk be, ez már bosszantó. Most fizettem ki az albit, erre felrobban. Szóltam ugyan a gyereknek, hogy ne merje megpróbálni, mert ha meghal, megverem, ő meg szófogadó fajta. De azért mégis, idegesítő úgy dolgozni, hogy az ember nem tudja, mire menjen haza. Mert ugye, ha nincs már meg a pecó, minek rohanjak. Meg hány főre vegyem a vacsorát, kell-e macskakaja???
Nem fogják fel ezek a punkok, hogy mennyire stresszes így a nap. Nagyon remélem, ha hazaértek, jól elfenekelte őket az apjuk, esetleg szobafogságot is kaptak meg el lettek tiltva az Xboxtól.


Boldogabb lennék, ha mindenki maradna a mákostészta-zabálásnál és hagyna engem nyugton élni, az is biztos.