Az a vicc megvan, mikor a bölcsész meg az informatikus elkezd matematikai alapon játszani?
Aki ismer tudja, félelmetesen rossz viccmesélő vagyok, de megpróbálom.
Volt egy ilyen bál a gyereknek, annak örömére, hogy sikeresen elvégzett 8 év alatt nyolc osztályt, legomboltak rólunk egy havi minimálbért és szerveztek egy ünnepséget. Én az embereknél már csak az ünnepségeket utálom jobban, és ha már a családról szól a dolog, gyorsba meg is hívtam az öcséméket, mert ő ebben a kategóriában simán kenterbe ver. Ismét nem csalódtam, ő is komolyan vette a dolgot és az adott időpontban ott állt szépen egy teletálas borsófőzelékkel a kezében, mert nem volt ideje megenni az ebédjét. De nagyon rendes fiú, felajánlott belőle rögtön, ha esetleg éhes vagyok. (Nem kell meglepődni, ezek teljesen szokványos életképek.)
A bálon aztán ajánlottak fel tombolát, támogathattuk az alapítványt még. Mi mindketten szeretjük a pénzt, én főleg a költés részét, az öcsi meg gyűjtögetni, így vettünk egy egész tombolát. Előtte még ki lett matekozva, hogy mi a tuti nyerő szám, azt kell megvenni, mert van olyan, hogy valőszínűségszámítás. Ehhez én is értek, tudom, hogy nagy valószínűséggel rábaszunk. Valahogy egyikünk sem szerencsefia. Én csak elhagyni szoktam a dolgaimat, meg eltévedek, elesek, bármi. Nem is én választottam ugye, hanem a valószínűség.
Elkezdődött a sorsolás, egy darabig normálisnak tartottuk, hogy nem nyerünk semmit, nem jön rögtön a matek, azt ki kell várni. Én is várom már vagy 30 éve türelmesen, de még mindig sehol. Kezdett világossá válni, hogy konkrétan a teremben minden egyes kibebaszott szelvény nyer, a miénket kivéve persze. Valószínűleg elég névleges volt a sorsolás, inkább jelképes ajándékok osztogatásáról szólt a dolog, amiben elrejtve volt valami amúgy teljesen irreleváns főnyeremény: pezsgő, kismalac vagy amit ilyenkor adnak, met milyen vicces, Annak, aki megnyei annyira nem, de nem fenyegetett minket ez a veszély. A dolog azért este 11 körül már elég demoralizáló volt, a főzeléket nem volt pofánk megbontani, meg kanalunk sem volt, szóval közös összenézéssel úgy döntöttünk, hogy mindenki elhúz szépen haza.
Még ha nem is értettem meg soha, megtanultam, hgy a logika tévedhetetlen. Erre ismét rájöttem, mikor a ruhatárhoz értem és elővettem a jegyet a pénztárcámból, hogy ki tudjam venni a kabátokat. Még nekem is összeállt fejben, hogy az addig nézegetett tombolajegyen mit jelent a rejtélyes "R" betű a szám mellett, és a félretett ruhatári jegyen mi az az alul kis bö betűs kétjegyű szám.
Nem mentünk vissza beismerni és elkérni a nyereményt. Hazamentünk.
