Eltelt életem legrémesebb augusztushuszadikája, be kellett volna mennem dolgozni, IMAC jobban adja, mint az a rohadás hideg szél. Bár egyébként is szeretem a melómat, de most henyélés volt eltervezve.Nem jött össze.
Kivergődöm lassan a stresszt, erre mit látok a két szememmel? Tele van fosva minden az István, a király Alföldi feldolgozásával. No, kérem, én szeretem az István, a királyt, mikor be vagyok baszva, mindig ezt vonyítom, legjobb dolog erre ugrálni. Valahol meg is van...ööö...az alter bejegyzésírok isznak, mint a kefekötő, nem szeretnék lemaradni. Jah, van youtubom...youtube, basszameg, ezaz, youtube. Na, ott szoktam hallgatni. (most már remélem, fent van, mert beégek, de nagyon).Meg én is alföldi vagyok, höhö, szar szóviccért jár pont?
Hát, kérem, én elolvastam minden kritikát(nem), mert ahogy észreveszem, a magukra adó bejegyzők írnak erről, lehetőleg rosszat. Nem szeretnék lemaradni, mert ez közszolgálati blog (lesz, vagy nem). Írok én is, mivel nem láttam nem böfögnék hozzá, még ha illik is lefikázni. Alföldit meg társait pont leszarom, fáj a fejem ezektől a művészektől, több náluk a feltűnési viszketegség, mint a tényleges művészet.
Szeretnék szólni az istvános mellett egyéb olyan irodalmi művekről, amikről szintúgy mindenki beszél, de élő ember nem olvasta őket.
Kezdjük az ókori irodalommal, Iliász meg a többi marhaság. Én ismerek egy lányt, aki vágja keresztbe-hosszába és még nem volt IP-n. Én nem tudom, ő azt mondja, olyan ez, mint a korabeli Barátok közt. Magam részéről képtelen vagyok követni, ki kinek a kicsodája és ki kinek volt meg meg miért vannak pont fasírtban. Hekaté meg a barncsa még oké, de nálam itt megáll a tudomány. Tessék kézzel inteni, ha valaki olvasta. Nem mintha érdekelne, de miért ne lenne rá büszke az illető.
Másik kedvencem, az Ulysses. A James Joyce féle. Erre is ismerek egy lányt, ha J.T. Kirköt nem számítjuk, persze. A Pokol ehhez képest vidám búcsú körhintával. Nagyon nem olvasmányos.
No meg aztán a József és Testvérei a macskabolond Thomas Manntól. "Mélységesen mély a múltnak kútja,
ne mondjuk inkább feneketlennek?". Mindegy, minek mondjuk, mert a legvadabb bölcsészpalánták is az első két oldalig juthatnak, nem hogy majd átrágják ezt a követhetetlen eszmefuttatást két köteten keresztül. Nem véletlenül tudja mindenki az első két oldalt fejből. Ezek egy dicséretre méltó, de szart nem érő próbálkozás nyomai.
Vagy a kedvencem, Proust bácsi Elveszett idő nyomában című szösszenete. Tegye fel a kezét, aki olvasta. Én olvastam, speciel. Úgy is vagyok ezzel, mint Rubint druszám, jó kis sportteljesítmény volt, baromira nem élveztem, de büszke vagyok arra, hogy végigcsináltam és utólag belegondolva nem is volt olyan rossz.
Asszem ezt lehetne még sorolni, rengeteg olyan alkotás van, akihez mindenki hozzáugat, de nem vette a fáradságot, hogy végig próbálja élni. Azt meg főleg nem vállalja le senki, hogy elkezdtem, de bocs, kevés vagyok hozzá, feladtam, beletört a fogam. Vagy én vagyok a hülye, vagy a mű szar, de ezt nem tudom eldönteni, mert a művet nem ismerem, az egy oldalú érvelést meg egy szebb világban kötéllel jutalmaznák. Itt meg vannak róla blogok, a sajtó és véleményszabadság jegyében, vagy mi a bánat.
Alföldiről már szóltam, én kérem nem vagyok egy észlény, így nem néztem meg a trabantos Istvánt, az igazat megvallva aludtam és nem hinném, hogy valaha kíváncsi volnék a darabra. Alapvetően konzervatív az ízlésem, nem értem Alföldit, és fogalmam sincs, hogy jó-e vagy sem.
De össze tudok olvasni egy csomó nagyon okos véleményt meg tudok kontrollcézni, amíg ki nem jön a képregény változat.
