2014. február 7., péntek

imádott kiskutyám emlékéreM

Ámulattal szólnék a kiskutyákról. Meg azoknak a tartóiról. Elnézést, gazdijáról, anyucijáról, milófütty. 

Végeztem egy megfigyelést, ami szerint a fővárosban űberkedves emberek laknak. Ezt abból látom, hogy lelkesen rohangálnak fel-alá olyan ronda korcsokkal, amelyeket jobb érzésű vidéki ember könyörületből ütött volna agyon. De itt tartják őket és elviszik a legelképesztőbb helyekre. Például be a lakásba. Ilyen nagy, bazi, hordószerű kutyák fogpiszkáló lábbakkal ott laknak a belvárosban. Lakásban, mint az emberek. Fűre szerintem utoljára a szilveszteri házibuliban léptek.

De a kutya boldog. Ezt speciel a gazdája mondja, akinek a kutyifutyi a mindene, gyereke, társa, akármi, de ebbe nem szeretnék belegondolni jobban.
Most nem az, nekem sincs életem, a családom is online létezik, de csak most döbbentem rá, hogy mennyiben megváltozna minden, ha befogadnék egy korcsot. Ha azt az összeget, amit ki akarok éppen fizetni a szolgáltatómnak, (mert ugye kiszámoltam, hogy ha beszerzek egy routert lassú lesz a 25ös net, ezek a kapitalisták meg csak pénzért bővítenek) beinvesztálom egy kutyába, sokkal jobb ember leszek. 
Megmentek egy életet, ami egyébként teljesen feleslegesen került a világra és a természet nem egészen a panelsorsot szánta neki, de én nagyobb vagyok, mint az a biológia.

Első lépésként kimegyek egy menhelyre, mert nem ér ám egy pofás szobakutyát venni, ami esetleg még lakáskompatibilis, mert attól csak karmapusztító fogyasztó szardarab vagyok. Nem, én kiválasztom a legbetegebb, legocsmányabb, legszánalomraméltóbb kutyát, lehetőleg már nagyobbacskát és hazaviszem. Ahol majd boldog lesz a büdös döge, mert én azt mondom neki.

Már párásodik is a szemem a saját jóságomtól. Mert jó embernek lenni jó. És ezt majd mindenki látni fogja. Konkrétan az orrukat nyomom a jóságomba bele, hehe.

Elmesélem minden szomszédomnak, ismerősömnek, eddigi barátomnak, hogy Csulika (így neveztem el) mi mindenen ment keresztül (mégis, vajon min? volt egy hete, amíg szopott, aztán a menhelyen tápoltatták én meg elhoztam- ebben a mesében az utóbbi a legnagyobb kibaszás, de majd kikerekítem valahogy). 
Posztolok róla fotókat orrba-szájba, könnyfakasztó idézetekkel a szeretetről, mert ha már egy normális embert nem tudok magma mellé, majd a kutyám az szeret, különben nem kap enni. Egyszerű is lenne az élet, ha partnereket is csak így haza lehetne vinni pórázon aztán ülfekszikkussol (mennyi egy router?)és még hálás is. Mennyivel jobb is a kutya, mennyivel hűségesebb, nem mintha lenne más választása, mert ha nem, hát úgy vágom ki Szigetszentmiklós határában, hogy csak úgy csörög és kerítek másikat.

Azonnal szakértő és lelkes aktivista leszek, mert szegény meggyötört lelkű ebemet nem kell fegyelmezni, szenvedett az már eleget. Hadd ugasson végre, szarjon bárhová, feküdjön az ágyamba, nyaljon képen, hisz az olyan cukiság. Mert általam lesz jobb az ő élete én pedig mindenhatóként uralkodom felette és gondoskodom róla, ámen. 
Már most lenézem azokat akik udvaron tartják a kutyulit, a kegyetlen disznók, őket kellene kirakni két fokban, sokkal jobb Csulikának két négyzetméteren.
Megnézem azt is, mit eszik egy ilyen állat, én hülye, eddig azt hittem maradékot meg csontot, de közben meg nem is. Jó sokban van, a fene vinné el, főleg, hogy Csulika lesz úgy 25 kg első körben, aztán majd elhízik a mozgáshiánytól, mert menjen le vele a fene tél közepén, de úgy cuki, ha husi, mert olyan rossz élete volt.

Akik eddig jártak hozzám, jöhetnek ezután is, bár ez kb kimerül a tulajom havonkénti látogatásában, de vendégszerető ember vagyok, most már így gazdiként is. Azt meg tűrje mindenki, hogy Csulika szőrével van borítva a ház, a dög az ágyon fekszik, összenyalja a vendéget, megeszi a cipőjét és a nadrágjába keni a taknyát, mert aki engem szeret, az a kutyámat is szereti. Majd elválik, ki az igaz barát. Nem lehetne szabad évtizedes jóviszonyt megszakítani, csak mert Csulika beleevett a vacsorába, sokkal tisztább annak a szája, mint sok emberéé.

Nyáron velem jönne a Duna-partra, belemenne a vízbe mert az bájos és szeretem az ázott kutyaszőr szagát magamon meg a lakásomban is. A buszon meg tűrjék el, mégsem gyalogolhatok több megállót.


Átfuttattam magamban a kutyatartás minden örömét, de rájöttem, hogy még tanulnom kell akklimatizálódni Budapesthez, csak suttyó vidéki maradtam, mert ha Csulika elrágná a LAN kábelt, kivágnám a másodikról, márpedig Csulika elrágná. 

Dolgoznom kell még jó ember magamon. És nincs összefüggés, hogy a szolgáltatóm nemrég hívott egy kedvezőnek nevezhető díjcsomaggal  bővítés esetén.