anyuci VS nemzeti nemgyerekmegőrző reloaded

Kakukk, emberek, most komolyan azon hőbörgünk, hogy a kölök nem mehet be a cigiboltba?

Szexshopba sem viszem, kocsmába sem,csak ha nagyon akarja.

Szar az egész nemzeti, úgy, ahogy van, mert a legtöbb helyen nem fogadnak el bankkártyát, nem árulnak olyan cigit, amit én szívok, csak szart, sosem tudom, hogy egyáltalán nyitva van-e, rettentő szegényesen vannak berendezkedve, üresnek és nyomasztónak hat.

A gyerek meg, hát az nem mehet be. Hogy van bent fagyi? A büdösistenit, van az a cba-ban is, ne azzal csábítsuk már a kölköt, mint a fater anno, hogy gyere, lány, veszünk jégkrémet a Gyöngyben, attól ugye az még kocsma marad, hogy van benne még jégkrém-is.

Mindenki nyugodjon csak szépen le. Ha arról posztol a pina fészbúkon, hogy nem tudja a kölkét bevinni barna papírdobozos szofiért a bótba, az azt jelenti, hogy a pinának van szélessávú nettye/szabadideje/pénze bagóra.

Én, mint a nép egyszerű dohányos gyermeke jogot formálok arra, hogy a heti doboz cigim megvásárlásakor ehessek jégkrémet meg vehessek cukorkát meg rágót, hogy ne legyen büdös a pofám. Ez nem csak a 140 cm aluliak privilégiuma. Egyenjogúság van, vehetek én is magamnak magamnak papírsárkányt mondjuk. (Oda azért vittem inkább a gyereket, legyen valami haszna annak is.)

A gond ott kezdődik, hogy a demokrácia mellé -ami, kb annyira van, mint annak a Schrödinger gyereknek a cicája- nem jár semmi kultúra.

Én úgy döntöttem, dohányzok és nem, nem fogok leszokni. Más kérdés, hogy nem hiszek semmiféle addikcióban, vannak akaratgyenge emberek, de azok nem függők, csak balfaszok, nem érdemelnek szánalmat. 

Meg vannak pocsék helyzetek, amik pocsék lelkiállapotot szülnek, az meg pocsék döntéseket, de az más történet, majd másik bejegyzésben kifejtem, esetleg. 

Viszont azoktól az emberektől rosszul vagyok, akik láncban tolják a szárított kutyaszart, dobálják a csikket a hátuk mögé, bagóznak abban a szobában, ahol alszanak, meg tarhálnak hó végén. Lehet ezt kultúrátlan csinálni, teraszon, erkélyen, mást nem zavarva, tisztán.

Aki gyerek mellett rágyújt, azt én agyon sújtanám valami szép régi, nehéz rézmozsárral. Nem az a baj, hogy ott a kölök, attól anyuka biológiailag nem szűnt meg. De annál szebb látványt el nem tudok képzelni, mikor a szerető édesanya karjába veszi totyogó gyermekét és közben a szájában lóg a tubák. Igaz is, le ne tegye, hiszen joga van hozzá, levezeti a feszültséget vagy mi a fene, lehet az tolni pelenkázás, szoptatás meg bébiétel-készítés közben. Remélem az ilyen akkor is pöfékelt, mikor éppen teherbe rakták, mert így teljes a kép. Ha én férfi lennék, én kiütném az asszony szájából egy laza jobbtérddel, de nem vagyok férfi. Egy nő szájából ez meg csúnyaság.

A fent említett kulturált dohányzás nem egy őshonos magyar fajta, ahogy elnézem. Pedig jó az, este egy szál cigi az erkélyen fogmosás előtt, fürdés után, nézve a semmibe.  Vagy melóból lesurranva, közösségi tevékenység gyanánt. Egyszer egy nap, mert az erre kitalált “cigarettaszünet”, ami alanyi jogon jár, szintén vérlázító, mikor én annak örültem, ha 12 óra kőkemény tolmácsolás alatt tampont tudtam cserélni és nem batikoltam be semmit. Mindenféle ürüggyel ne lógjunk már.

Az, hogy ki mennyi cigit szív, nekem irreleváns, ha van rá pénze. 

Ez meg a másik, amiért anyucit én megverném, ha tetszik ha nem. Egy doboz cigi egy ezres. Én ebből kettőt veszek magamnak. Egy hónapra. Ha nem elég, így jártam, de a pénz a gyereknek kell és pont. Csokira, banánra, pelenkára, okostelefonra, Nancy babára, G.I. Joe-ra, mittomén mire. Kis gyereknek sok kell, nagyobb gyereknek meg rengeteg. Persze, tudom, anyucinak is jár, de nem ez, legfeljebb a szája. 

Nagyobb gyerek szépen megáll vigyázzba a bolt előtt, láttam ilyet, röhögtem is a lányon, hogy végre egy hely, ahova nem koslatsz utánam. Kisebb gyerek tulajdonosa meg menjen szépen haza főzni, vagy ha végképp nem tud mit kezdeni magával kapálni.

Aki ilyen gyes-en van (már nem emlékszem, mi a pontos neve, régen volt és én kezdek szenilis lenni) az a pénzt a srácra köteles fordítani. Tessék húzogatós dömpert venni, nem nemzeti dohányt. Arra van az az összeg.

Apuci pénzét meg főleg illetlenség így elszívni, mert apuci elvileg a gyerekre keres, amíg anyuci ideiglenesen otthon meresztgeti a picsáját. Legalábbis egy működő családban. Ha ilyesmit tetszik művelni, szerény véleményem szerint apuci hamar meg fogja pakolni valamelyik szomszédasszonyt bánatában, amíg sorban tetszik állni cigiért.

Mai napig nosztalgiával gondolok arra a napra, mikor kislány koromban a "húdemenő vagyok, cigit veszek látod-e" mutatványt adtam elő Szegeden, mire a társaságomban lévő úr indítványozta, hogy ha feltétlenül szeretnék érezni valamit az ujjacskáim között, amivel elszórakozhatok, van egy javaslata (kb magyarra lefordítva így hangzott). 

Szerintem ez egy megszívlelendő tanács dühöngő anyukáknak. Bár  ahova kössem ki a gyereket kérdését nem oldja meg, de pénztárcakímélő és úgy emlékszem szórakoztató is.