Ez az egyik kedvenc témám, amitől mindig előmászik belőlem a
látens rasszista. Benne vagyunk pont a
sűrűjébe, én meg a sok gyerekem. Annyi
sajnos nincs, hogy én is ingyen kapjam legalább a vényköteles nyugtatót. Két
kamasz mellett egyébként is teljesen reális a vodka-xanax koktél reggelire.
Ezért járok intenzív jógára (ha lemegyek tőlük hídba legalább fel is tudok
állni) meg futni. Sajnos ez utóbbiban nem vagyok jó, nem jutottam még elég
messzire, meg alkatilag sem úgy vagyok kialakítva, hogy cukin álljon nekem az
ugrabugra.
Szóval fizetünk, jó sokat, ha már voltam olyan hülye és nem
a gazdag német gyerekhez mentem még mikor szép voltam, csak mert hányingerem
volt tőle. A tankönyveken kívül ugyanis,
mint az közismert, a barbies-csillámfaszlámás-batmanes-minionos szentszarok is
elengedhetetlenek a tudáshoz. Ezt a közösséggel meg a beilleszkedéssel
magyarázzák. Nekem erről nem sok fogalmam van, de nem is én járok most
iskolába. A tolltartó pl kimondottan nagy kihívás- én befőttesgumival kötöttem
össze a tollaimat, de ezek a csajok nem kimondottan punkok.
A kedvenc részem a szülői értekezlet, amit inkább kihagyok,
mert azon kívül, hogy úgyis minden be van írva az üzenőbe, csak idegesít.
Pistike anyukája másról sem beszél, csak az ő Pistikéjéről, hogy az jó gyerek,
egyem a buci fejét. És elmagyarázza, hogy kéne oktatni. Pistik e közismerten
olyan buta, mint hat hektár krumpliföld és taknyot eszik, de mikor erről
szóltam az anyukájának, vérig sértődött. Ugyanígy belegázoltam a rajztanár amúgy is
elgáncsolt életébe, nem mintha én tehetnék arról, hogy nem lett művész. eleve
rosszul vagyok a rajztanároktól. Az egyik elküldött madártani kiállításra
lerajzolni egy kiállított dögöt. Elég beteg dolog ilyen tetemek közt mászkálni,
de legalább nem repkednek, rosszul vagyok a madaraktól. Találtam viszont kitömve
egy nyulat, le is rajzoltam. Elég jó lett. Kaptam rá egy egyest meg
visszazavartak, mert nem madár. Aztakurva, tényleg nem. Fel se tűnt. Mondom az
ütődött néninek, kiállított tetemet kellett rajzolni, nem? Erre még be is írt,
megjegyzem a rajzomat meg kiállítottak a kibaszott nyúlról. ennyit a művészek
logikájáról, sosem lehet tudni, mi forog a beborult fejében.
Ez a rajztanár is, meg akart volna vetetni valami krétát. Az
én gyerekem ttk-s, a szöveges logikai feladatokat szereti, én még a büdös
életben nem láttam, hogy rajzolgatott volna bármit is. Mondtam neki, mély
sajnálattal, de nem invesztálok a töltelék tárgyába, semmi célunk vele. Aztán otthagytam a vérbe, mert nem volt kedvem
a szónoklását hallgatni.
Ami pozitív, hogy könyveket kaptunk, kivéve a németet, amit
véletlen kidobtam a szeméttel együtt- a gyerek nyelvérzéke nem tőlem van,
mondjuk a többi készsége sem. Csóró
németkönyv úgy nézett ki, mintha egyszerre használták volna tányérnak és lábtörlőnek,
azt hittem, kuka. Ezt majd újra megveszem, bár nem sok értelme van erre a
területre túl sokat áldozni.
És itt még mint Damoklész kardja lebeg a továbbtanulás
kérdése is. Ez folytköv, mert a túl
hosszú kép nélküli bejegyzések Juhász Ferenc óta nem menők.
