Tzatziki

Ismét nagyon update próbáltam lenni, volt ugye az a hepaj, hogy szoptassunk-e a mekiben, gondoltam, megírom a véleményemet, ami kb annyi, hogy 1, ekkora babával takarodj haza főzni meg takarítani, mert abban a moslékgyárban SEMMI nincs, ami neked vagy a srácodnak való, ha már alternatív életet meg fejenállva szülést hírdetsz, legyen koncepciód 2, láttam néhány csini tejfoltos tömlőt, respect az apukának, és megértem, hogy ha már gyorsétterem, miért nem a Hootersbe mentek leégetni magukat
Zárójel: relatíve kompetens vagyok, van ilyen flepnim, mert van egy csomó anyatejes gyerekem, de ha lapáttal ütnek sem kapom elő a cickót mindenki előtt, továbbá van arról az ostoba nőstényről is véleményem, aki szerint a síró gyerek megnyugtatásának egyetlen módja, ha egy emlőt gyömöszölnek a szájába. Jó,elhallgat, nincs más választása. Jah, és nincs kisebbrendűségi komplexusom a Hooterses csajok miatt.

Szóval gyakorolva a hiteles újságírást (meg emlékezve arra a tudatzavaros időszakra, mikor még annak készültem, csak közben lecsörgött, hogy én nem szopok le rendszeresen senkit, hogy a nők lapja horoszkóp rovatát szerkeszthessem) csináltam közvélemény-kutatást.
Sajnos nem tudok reprezentatív értékeket felmutatni, mert a jórészt fiúkat ismerek, ami nem lett volna rossz, de a célközönség hozzáállását kutatva ilyen válaszok jöttek:
-Van ilyen esemény? Én is megyek, haha, mekkora már.
-Nem biztos, hogy pontosan értettél, ez nem orális szex, etetnek nők gyereket mellből.
-Mivan? Faszt érdekli, hagyjál már. Jó csöcsök?
-Is. Meg mindenfélék.
-Jó csöcsök legyenek, a többit szarom le. Csajomnak ne mond már, mert hiszti lesz.
-Mond, hogy a babák érdekelnek, muhaha.
-Na, ne kavard a szart itt nekem.

Ez a párbeszéd nagyjából erre a sémára zajlott le, szóval nem túl izgi. Tök véletlenül megkérdeztem Ferit, aki amúgy kérte, hogy hallgassam el a nevét. Namármost, én majdnem kínhalált haltam a visszafojtott röhögéstől, mert ismét eszembe jutott (mint a jó nénéknek rendszerint, mondom,ez maradt) egy régi balatoni nyár. Hasonlót válaszolt, de nem tudtam profánul nem a farkára gondolni, kicsit más kohézióban.
Olvastam én már online valahol ezt a regét, most vagy kiszivárgott, vagy más is ilyen hülye, de velünk konkrétan megesett. Szóval a BigMelles téma helyett tzatzikis, ez is tanulságos.

Ifjú korunkban imádtuk a vízpartot, a srácok szerették bámulni a csajokat bikiniben, mi meg szerettük, ha a srácok bámulnak minket bikiniben. Már úgy, hogy van rajtunk bikini. Egyszer a Laposon aztán felmerült, hogy ezt a mesét már mindenki unja, kipróbálhatnánk a nudista verziót is. Volt haver, aki volt már ilyen helyen, mesélt jókat, lelkesítő volt, főleg, hogy senkinek nem volt már 20asa, szar idő volt, szemerkélt, záróra volt és vizes volt a sör. Elég távolinak tűnt a dolog, ilyenkor az embernek nagyobb a pofája, megfogadtuk hát, hogy jövő hét, Balaton, nudi.
Én teljesen őszintén teszek az ilyesmire, nem sok gátlás van bennem, a többi ember meg rohadtul nem érdekel. Volt viszont pár barátunk, akinek határozottan bátorságot kellett meríteni a nyilvános meztelenkedéshez. Ferencünk a közeli bódéban merített magának, elég sokat. Dél körül pont olyan bátor volt, hogy eldőljön, mint a hasábfa és hangos horkolással jelezze, hogy ignorálta a külvilágot.
Hazafelé tartva humánusan összekapartuk a közben erősen élénkvörös barátunkat, tippelgettünk, mennyire fog sírni reggel, beraktuk az ágyába és elmentünk aludni.
Emberünk éjjel felébredt, és konstatálta, hogy kurvára leégett. Legalábbis elöl, mert a hátán alukált. Elöl pedig mindenhol. A mindenhol az tényleg mindenhol, és szegénykének ott fájt a legjobban, ahol gondoljátok.
Elténfergett a hűtőhöz, hogy valahogy enyhítsen a kínjain. Talált tejfölt a hűtőben, odakente, mert olvasta valahol, hogy az jó a leégésre. Meg szeletelt uborkát is tett rá, mert hallotta tőlünk, csajoktól, hogy az hidratál. Továbbá két karika paradicsomot is,ezt nem tudom,miért, de baromira sajnálom, hogy kép nem készült, mert ezt még elképzelni is vidám.
A jó hír az volt, hogy a sok hideg cucc hatott, nem fájt annyira a felégett rész. Feri le akart volna feküdni, de pakolással a faszán ugye mégsem. Arra gondolt,milyen jó lesz ezt reggel majd megismételni, szóval a cuccot beleszedte egy tálkába és visszatette hűlni.
Én nem vagyok koránkelő fajta, nagyjából dél körül másztam ki a konyhába, ahol már láttam életet.
Gábor éppen állvaszónokolva dicsérte azt a csajt,aki összedobta azt a jó kis tzatzikit, mert milyen jól jött az melegben, reggel, rohadt másnaposan. Én nem igazán értettem,miről beszél ez, a többi lány sem vállalta. Na, a Ferenc, az értette, nagyon szomorú is lett, mikor összeállt nála a kép. Aztán a többiek is. Én mondjuk nem, szerintem muris volt.
Rég nem jutott ez sem az eszembe, igazán hálás vagyok, hogy volt, aki a gyorskajákra meg haver leégésére terelte a szót. Legalább nevetek újra.

Torokszorító emlékek

Az előbb már jóformán belecsaptam az aktualitásba kurvafronton. Tele volt a sajtó általam olvasott része azzal a kicsajjal,akinek elvágták a torkát. Most mondhatnám, hogy hüpp, de egy retkes kis drogos ide vagy oda, pont nem érdekel. A választott szolgáltatásáról ha akarom, ha nem,eszembe jut az a kis sztori anno, aminek a végkövetkeztetése a haverok részéről annyi volt, hogy inkább egy ilyen, mint egy piásan meghágott egyetemista. Mesélem is, miért.
Minden társaságban van egy szépfiú, akiért illik odalenni,és aki minden lánynak teszi a szépet. Így volt ez felénk is. Nekem nem sok közöm volt a sráchoz, bírtuk egymást, de minden különösebb nélkül. Jó murik voltak viszont, jó éjszakák, jó délutánok, sok csocsó, biliárd meg rock'n roll, még azokban az időkben, mikor bakancsban és szakadt farmerban jártam. Jómagam is ahogy szoktam mondani tipikus btks voltam, tarisznyával, kiflivel, szemüvegben, zsíros hajjal, nagy seggel. A társaságom is hasonló volt, nem lógtam ki.
Ezzel a hordával voltunk egy szép éjjel Valaholba, egy szórakozóhely a belvárosban, forgatókönyv szerint, de ha lelőnek sem tudom már, hogy pontosan melyik.
Említett emberünk rendesen hedonista volt, sokat röhögtem a fasz húzásain, de alapvetően értelmes srác volt, meg jóindulatú is. Aznap este ebből csak a jóindulata meg a hedonizmusa maradt, nem tudom,mit ünnepelt olyan kegyetlen. Éjfél körül meg is találta lelki társát egy bioszos kislányban, akit lelkesen meg is hívott pár italra és tolta neki a süketet. Láttuk mi, hogy itt nagy szerelem lesz, legalábbis amíg a pia hatása tart, a kislányra nézve utána meg nagy sírás.
Van közismerten az az italmennyiség, ami mindenkit megszépít. Ehhez a lányhoz baromi sok kellett, de az emberünkben benne is volt hiba nélkül. Hazafelé vettük az irányt, nagyjából egyenesen, közben próbáltuk barátilag elmagyarázni, hogy óriási hibát készül a haver elkövetni,és mi lenne, ha ugrana egy csukafejest a Tiszába, mielőtt Újszegedre ér és megtörténik a jóvátehetetlen. Mert ő ugyan nem látja, de vágyainak tárgya kibaszott kurva ronda, nagyjából mint a világháború. Nem hitte el. Könyörögtünk, érveltünk, magyaráztuk, hogy nem látja, amit mi kénytelenek vagyunk órák óta nézni, reggel pedig nagy rosszullét lesz a dologból.
Van, amikor a szó nem hat, dolgokból tanulni kell, és lássuk be, mindenki ébredt már valami kurva ronda mellett. Hagytuk, legyen meg, aminek meg kell lennie.
Hajnalban szomorúan elváltunk, napközben lényegtelen faszságokat csináltunk,este pedig rajzottunk Mars térre csocsózni. Mindenki terelgette a témát, merő együttérzésből. Senki nem akart az a tufa lenni, aki a másik balsorsán először nyerít fel. Jórészt némán üldögéltünk, vártuk, hogy az arc beficcenjen.
Mindenki számára világos volt, hogy nem mer előkerülni, valószínű azóta másképp látja a világot, meg azt a valamit, aminek tegnap örök hűséget fogadott. És világos volt az is, minél később kerül elő, annál cinkebb a helyzet.
Hat körül jelent meg, szomorú arccal, lehajtott fejjel, takony másnaposan. Egy büdös szót sem szólt, leült egy sör mellé, nézett maga elé. Egy darabig tapintható volt a feszültség, aztán nagyjából mindenkiből egyszerre tört ki az irgalmatlan szolidális sakálröhögés.
A bioszost nem volt egyszerű lekoptatni, eléggé kápénak vette a részeg süketelést, mászkált még emberünk után, végül el lett a maga tanulságával hajtva.
A srácokra vonatkozó örök érvénű konklúziót lásd fent.

Gravitáció

Mindig próbálok nagyon aktuális lenni, csak aztán valahogy elmard az egész. Akartam írni arról a kis kurváról is, akit megöltek, csak közben meguntam, mert nem annyira érdekel. Nincs bajom a lányokkal, én is régóta gondolkodom, hogy veszek magamnak egyet, mert tudni akarom, pénzért mit csinál. De egyszerűen nem azén kategóriám. Semmi lenézés, hasznos kis jószágok, néha olcsóbbak és kevésbé hisztisek, mint felszedni valakit. Rájuk nem vagyok kirugva, bár perpill  frusztrált vagyok, mert a maszíros bácsi akart tőlem kis aprót, kis extráért cserébe. Megöregedtem, a picsába is. Szóltam, hogy ne keverjen a szülőanyjával, de ettől még szomorú vagyok,szerettem azt a helyet.

Visszatérve arra, hogy múlik el a világ dicsősége, olvastam egy cikket, asszem Gyuri linkelte
X gererációs bullshit

(Neki mindig tök értelmes dolgai voltak, kivéve azt a szerelmes levelet ötödikben, de ott is én voltam az idióta, mert kezdett hülyén viselkedni, én meg azt hittem, asztmás vagy szefós, azért nem vesz rendesen levegőt, meg beszél faszságokat, hát próbáltam kedves lenni hozzá, mert azt olvastam, hogy a fogyatékos gyerekekkel szépen kell beszélni. Érdekes tanulság volt, meg is jegyeztem magamban, hogy rossz témakörben néztem a reakciói után, ez mégsem egyfajta autizmus.)

Lényeg, hogy én, mint x generáció-hangsúlyozom,nem szottyadt vénasszony-éppen életközép-kríziselek. Ez teljesen jogos. Korábban én is erre a következtetésre jutottam, említettem is Tominak, aki bólogatott, hogy simán előfordulhat, sőt, erre a generációra jellemző is. Rohadt jó egyébként a dolog. Most rólam tudni kell, hogy a látszattal ellentétben én egy értelmes döntést nem hoztam még magamtól, ha nem csesztem el valamit, az meg csak a véletlen műve volt. Jó szóra meg csakazért sem hallgattam, mert majd én megmutatom. Szerintem valami a hormonokkal lehet, mert mostanában sokat szelídültem. Baszogatott Klára anyánk egy sort, mikor nyivákoltam, hogy nyugalmat akarok, csepeli panelt, nylonotthonát meg bicajt, hogy teljes legyen a prolikép. Pedig de.
A hülyeséggel harcoljon az ifjúkor alapon kb lemondtam épületes karrieremről, visszamegyek egy multihoz lelkesen rezet baszni-tényleg lelkesen, mert amennyire sértődött és csalódott voltam, most tök boldog vagyok ettől,sütirecepteket olvasgatok, az feldob.

Megkaptam már, hogy úgy élek, mint egy szaros hippi,virágokat nevelgetek meg jógára járok. Most őszintén, legyek olyan, mint sok korombeli, aki műpanaszkodik unalmában arról, hogy éppen félrekúr ezer évesen? Erőlködjön a kórság, ebben a korban nem leszek én már érdekes,legfeljebb szánalmas.Meg nem csaltam még soha senkit, de ha a szar meg is történik, vagy nem reklámozom, hogy egy ordasribanc lettem a klímaxtól, vagy elegánsan szakítok.Most ez már a korral járó merevség volna?

Kiiktattam pár embert is az életemből, érdekes módon azok a kapcsolati problémáim, amikről azt hittem, drámaiak,inkább vissza tekintve vígjátéknak tűnnek. Mostanában viszont olyan arcok is keresik a társaságomat, akik nem drogfüggők vagy alkoholisták, kimondottan felüdítő élmény.
Valahol persze bezártam, a napok nagy részét a macskáimmal töltöm, de ez kell a dolgok átértékeléséhez.

Ha sikerült visszatérnem a Földre, biztos furcsa lesz, hogy megtörténik az elkerülhetetlen: menthetetlen nyárspolgárként elkezdem szépen megírni, mit láttam fiatal koromban.
Milyen mulatságos, hogy pont így terveztem régen.