2014. november 16., vasárnap

klavia túra

Hát én aztán gyűlölök vásárolni. Meleg van, sok ember, ostoba arcok, ha megvan a kép. Az életem online zajlik, így mindent így imádok. Ne szólj hozzám, beírom, tudom, mi kell, visszaigazolod, kifizetem, idehozod, takarodj. Értékelni sem fogom, teszek rá.

Aztán beintet a jóég, beletoltam egy doboz sört a gépembe, nem örülök ennek, de megesett, meg mindegy is, mert egy gép van hármónkra, nem is értem, miért, mintha egy alsóneműt használnánk, tiszta 50es évek. Nem így akartam, csináltam kliensfiókot meg mindent, ami illik, de arról nem lehet egy csomó dolgot, én kerülöm a konfliktust, eddig jutottunk. Vennem kellett volna még pcket, majd hamarosan ez lesz. Lényeg, hogy ennek a régen általam setupolt csodának, ami mára virágtartó meg játék, elromlott a billentyűzete. Ha kiszárad is ragad meg mittomén.

Nekem a pötyögés fontos, nincs túl sok életem, így lefagytam, hogy nem tudok beszélni, telóról bepötyögni bármit büntetés, én meg nem vagyok az a fajta, aki befogja, így klavi nélkül fél emberré váltam.
Tominak nem tudtam írni, melóhelyen nem volt időm, szétesett az életem, száműztek a perifériára, azt hittem, hülyét rántok.

Szólok a gyermekemnek: drága magzatom, itt egy valag pénz, elmész média hülyeazértnemvagyok márktba, idehozod elibém. Rendelhetnék ugye online, de patt a helyzet, én meg nem akarom, már a nemzetibe is kiver a frász, hogy köszönnek.

Két hét vinnyogás után magam mentem a hangszálaimért, random a legközelebbi Boráros téren lévő izébe. ki volt írva, van alkatrész, vállalnak szerelést, ez a rész nem izgatott, volt négyes a nevükben, meg ez csak egy usb klavi, a buzirózsazín betűtől így eltekintettem. Bemegyek kifestve, smink, csinicucc, meló után. Odaálla kis Réka, hogy kéne egy kalvi usbe, most. Néz rám a fiú, mélyen soká bele a szemembe, két perc után szólok, hogy devane, magamban kívánom vissza az online alteregóságot. Mivel ugye szép vagyok, midazálat és ártalmatlan a fejem, szól, hogy angol billentyűzettel csak de ötezerért. Nézem az időt, mánégyóratíz, itt állok három perce, nem ez a menet, szerintem. Szólok finom udvariasan, hogy meg az anyád mit képzelt, mikor a világra szart te makákó, tisztázzuk már, ki a hülye. Jó, nem így igazából közöltem, hogy nem ékszer kell, csak egy klavi, magyar billentyűzettel, sürgősen.

Még mindig pislog a majom, hogy de olyan nincs. Én nem szeretek kifordulni és kukázni egyet a teccőben, így mélyen a szemébe nézve közöltm as it follows:
Mucika, lehet, hogy van a fejemen egy csomó kozmetikai cucc, de ettől nem lettem hülyébb, így toltam az IBM-nél, is, Így most tagolom, mit óhajtok. Egy klavit, magyar billentyűzettel, és némi tiszteletet. Szívesen elmagyarázom, miért sok 5 egy parifériáért, de nincs túl sok időm, és ha nem para, prezentálj egyet, vagy ha nincs mert szar a céged, mond ki a szót.

Volt pofája megkérdezni, milyen gépen ülök.
Mondom Zetoron, és itt befejeztük, ha van van, ha nincs nincs, nekem más dolgom is van, mint téged nézegetni, drága újdonsült barátom.

Hirtelen volt. Sok, olcsón, egérrel. Az nem tom, mire jó, a macska sem érdeklődik iránta, pedig a gugli szerint a macsak szereti az egereket.
Mindig tudtam, hogy a cicáim furák.
És még magyar is.
Huh, nyugalmam van végre. Soha többé nem veszek semmit csak online.

PS: NEM vagyok geek.