Én egy rettentő konvencionális lány vagyok és mindig keresem az élet értelmét. Valószínűleg soha nem fogom megtalálni, mert az kevés, hogy itt hesszelek Csepelen és mélázgatok. Ki kéne mozdulni a sok emberek közé, azok tutira meg tudnák nekem mondani, hogyan is kéne helyesen. Mert én helytelenül csinálom, különben működne.
Szóval ördögi logikámmal kifejtettem, hogy ha lemennék a másodikról megtudnám, hogyan lehetnék boldog, elégedett és sikeres, nem ilyen elcseszett, bizonytalan kis valaki. Most könnyű a dolog, mert minden boldog ember egy teraszon ül, kint a zöldben, vagy a belvárosban, de teraszon. Ez alap. Hánemtom, kivittem már a konyhaszéket az erkélyre, de nekem nem lett jobb. Meglátjuk.
Aztán ugye issza a fröccsöt. Rozét mert azt. Ezt valaki megmagyarázza nekem, meghálálom. Van egy idétlen színű valami, amihez még vizet adnak, ugye és ezt issza az istenadta nép. Teraszon.
Nekem erről mindig az a lötty jut az eszembe, amit a Regős Bendegúz Szabadidőközpontban mértek hajnal egy után a beszívott tagoknak és aminek a tartalma pont az volt, ami a pultra kifolyt. Valamit már akkor is elszarhattam, mert én ugyan ki nem bírtam állni azt a helyet, pedig elég pop volt. Egy dolgot szerettem, azt elnézegettem órákig: valami vedlett állatbőr volt felszegezve a falra ami alá egy marka odaírta filccel, "Bundás, a stabil". Akárki tette oda, azt az embert azóta is mélységesen tisztelem, bár személyesen soha nem volt hozzá szerencsém.
De térjünk csak vissza a fröccsre. Szóval ott ülsz a haverokkal és iszod. Ez olvasatomban még mindig humánusabb, mint a közös vacsora. Biztosan vannak szép szerelmek, meg barátságok amelyek együttes pörköltzabálás alatt születtek, én elhatárolódok. Akkor inkább igyunk meg egy valamit. Igyuk órákig. Vegyünk egy "macit" (MI a bánatos isten fasza az a macifröccs, miért maci??? miért nem bivaly vagy pingvin?) és üljünk mellette órákig.
Lehet is, mert annyi idő alatt csak kiöntögetjük óvatosan az ikeás terasznövényekre, mikor senki sem látja, hogy nem bírjuk meginni ezt a szart. Egyre szorosabb összefüggést látok a terasz meg a lőre között. Ember ilyet otthon magával nem csinál, hát normál esetben ilyen meleg nyárban még gatyát se nagyon vesz, nem hogy ilyet iszogasson.
És a lényeg: termelői bor, mint a kézműves sör. Mert azt kell inni. Villányit meg öh....ki tudnék ide guglizni magyar bortermelő vidékeket, de nem ez a számít. Ennek kultúrája van.
(Édes Istenem, add most a számlámra annak a macilötty mennyiségnek az árát, amit kannásból mértek az idén a sok sznob makákóra, akarok egy plazmatévét. Meg egy kis kertes házat. Mondjuk Budán.)
Természetesen fesztivál is van erre, mint minden másra, de erről már szóltam. Egyelőre az a tervem, hogy csatlakozok egy ilyen megvilágosodottan boldog társasághoz és megfigyelem, mitől boldogok. A fröccstől tuti nem. És ha nem fojtom meg őket egy szép kockás bölcsészsállal talán okosabb leszek.
Csak a meccsek végét várom, az összesét. na, hát a mecssrajongó lányokról majd még értekezek, ez külön szófosást kíván, a kölcsönpólós egy sörtől beállt és lehányt tizenéves gumirokkerek után ők a kedvenceim. Addig ilyen tudatlan szerencsétlen maradok, vágjátok, panel, kinyúlt póló, dobozos sör. Csak én.
