Sok minden voltam én már világ életemben, meg lehet kérdezni az exeimet, de pár dologtól elhatárolódok. Egyszerűség kevéért lista lentebb,
1. Nem vagyok rasszista. Nem zavarnak a segélyen élő naplopó senkiháziak, teljesen mindegy, milyen színű a bőrük. Felőlem lophatnak is. Hogy zavarna egy csapat olyan szerencsétlen, akiknek a mekis sajtburger mislenes menü? Megértem őket, a tescós parizerhez képest nagyon jó. Tré lehet, ha elfogy a segély, és nem, nem zavar, hogy az én adómból élnek. Nem zavar, ha tőlem lopnak, mert nekem minden pótolható, az ő szánalmas és kilátástalan ki életük meg úgyis ugyanolyan marad. Én elmegyek a tengerparta, nekik már az élmény, ha egy plázában szelfiznek azzal a telefonnal, amit tőlem loptak. Már ha fel tudják tölteni, mert az élet igazságos, és nem sok észt adott nekik, különben nagyon szomorúak lennének magukra nézve. Nem zavar, ha úgy viselkednek nyílvános helyeken, mit a bazári majmok, úgyis unom a bkv-t. Nem zavar, hogy úgy öltöznek, hogy röhögőgörcsöt kapok tőlük, a neon színű érmeksztől meg régebben a zöld öltöny-fekete nadrág-fehér zokni-makkoscipő kombótól. Megnevettetnek. Másra nem jók, de viccesek, meg persze fiatalabb példányokat óvatosan meg lehet öt forintért baszni, akinke erre van igénye.
2. Nem vagyok ageista. tök jó arc volt öregnyám, világi beszólásokkal, életre szóló jótanácsokkal mint "ne basszál a tarlón, csillagos egem, mert feltöri a seggedet". Szeretem,mikor az idősek csak azért kelnek korán, hogy a tömegközlekedésen állva szónokolva megosszák élettapasztalatukat a fiatalabb generációval. Nem félreérteni, nem attól félnek, hogy ha nem kelnek fel időben, már nem kelnek fel soha többé. Fontos és hasznos tagjai a társadalomnak, szavaznak arra a politikusra, kinek olyan szép, barna szeme van,mint a kisonokának. Ők azok, akik felépítették és helyzetbe hozták a jelenlegi generációt, saját kis kezükkel lopták a házukhoz az alapanyagot és szorgalmasan nem csináltak semmit napi nyolc órában, hogy most együttérzően kérdezgethessék: hát te csak ülsz az előtt a gép előtt, mibe fáradnál el? Miattuk akartam egy időben patológus lenni. Jó érzés, hogy törődnek veled, figyelik, időben érsz-e haza és segítő szándékú tanácsokkal látnak el. Megtehetik. A legtöbb minimum egy agyrákot élt túl fokhagymakapszulával meg a csodálatosember dr. Lófaszjóskával, aki belgyógyász, igaz, odaadja neki önként a fél havi nyugdíját, de az mindenre tud placebót felírni. Placebót meg csak nagyon sok pénzért adnak. És nem akárkinek.
Mivel sok minden nem zavar még, fejezetekben folytatom, nem kell egyszerre sokat olvasni. Jó arc vagyok.
