“mindenkinek megvan a maga perverzitása”

Ez így olyan feedback-féle lesz, amit azokra a visszajelzésekre kaptam, amit a Szürke ötven árnyalatáról írtam. Magyarán: voltak, akik nekem siránkoztak, hogy tele van a világ beteg, aberrált példányokkal. Ja, biztos. De egyrészt én erről nem tehetek, másrészt meg ahogy már megfogalmaztam párszor, nekem aztán jóformán mindegy, ki mit csinál. Beteg dolog más seggével foglalkozni, az az igazán dilis.

Így a fenti gyönyörű és mély bölcsességet szánnám válaszul, ami Dóri barátnőm tanítása.

Az, hogy Grey milyen meg hogy néz ki, amitől vonzó, tudja a fene. Erről is értekeztek, hogy nyilván ezért van oda érte a kislány. Részemről a férfi a mázsánál kezdődik, kisebb példányokat visszaviszek oda, ahol találtam, hátha az anyjuk még értük megy. Nem akarok olyat az ágyamba, akire ha ráfekszek, félő meghal, reggel meg úgy kell kirázzam a cihából. De ez szubjektív. Lehet, Grey jól néz ki. 

Mármost azon a tézisen, hogy vegetatív és baromi ostoba emberek vállalnak le szado-mazót azért én kicsit fennakadtam. Mindenkinek megvan a maga kapcsolódó személyisége, Én szeretek olvasni, zenét hallgatni, kirándulni és szörfözni az interneten. Is.  Most a szórend miatt nem lövöm magma fejbe, vagy nem megyek el bűnbánatot tartani Jászapátiba, bárhol legyen is az. És más miatt sem.

Hoznék azért mély tisztelettel a sok magát művelt polgárnak vallani akaróknak pár példát, hogy ezt igencsak benézték. Bár tiszteletreméltó dolog könyvel legyezgetni magunkat a nagy melegben, ne csak a díszkötéses összeseket rakjuk már fel otthon porfogónak. Jól mutat, de a butaságra nem mentség. (most abba nem mennék bele, hogy nem minden irodalom, amit papírra nyomtatnak, mert ott vannak a bizerba-címkék meg ilyen noném arcok gyújtósnak valói is)

Ha esetleg nem csak a szemmagasságban lévő könyvespolcokat meg a középiskolás szöveggyűjteményt kémleljük, rengeteg fasza bizonyítékot találunk arra, hogy nagy közönségkedvencek pont olyan aberrált szarok, mint akiktől a közönség irtózik.

Most így el lehet kezdeni sokkolni olyanokkal, hogy Oscar Wilde úgy volt meleg, ahogy volt és eléggé bejött neki az unokatesója, csóró de Sade márkit meg dilinyósnak tartották, pedig ma inkább tényfeltáró riporter lenne az Indexnél. Ezeket ők maguk is levállalták, meg rá is tettek egy lapáttal, valamiféle ösztönből jövő pr miatt. 

Ady Bandi bácsi példának okáért egy ritka nagy barom volt, lehet, ezért majd jól lelőnek, de nem volt az egy jó ember. Én csípem a költészetét, jó, annyira nem, mert úgy epigon, ahogy illik, de tételezzük fel, hogy borús óráimon olvasgatom. Hatvany írt róla egy egész jó életrajzi művet, miután egy rakat pénzébe volt Bandika -így utolsó bőrnek. Nem tudom, az a csóró kis színésznő, akinek jó kritikáért feküdnie kellett, mennyire értékelte a költészetet, de legyen ez az ő baja. Azon azért elég jót röhögtem, hogy koszorús nagy költőnknek még rátett egy lapáttal az, hogy upsz, tuti szifiliszes leszek. Ez tök egészséges hozzáállás, és még gyerekek is olvasnak tőle, pfej. Hatvany könyve meg hozzáférhető, terítőnehezéknek is jó, mert vastag, de talán el kellene olvasni. Nem rossz dolog az.

Másik nagy cimborám József Attila, akit szintén illik imádni, az a véleményem, hogy én végig a vonatnak szurkoltam meg mindegy. Pár szakadárbölcsész ismerősömmel már végigrágtuk, hogy mennyire jellemző a "Mama" keletkezéstörténetét a mai formában lenyomni a nép torkán, pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy barátunk akkor tudott csak elélvezni, ha közben az anyjára gondolt, vagy előtte megverte a nőt. Ennek oka, hogy mikor szerető és gondoskodó édesanyja egyszer a szart verte ki belőle, utána rosszul lett, kiderült hogy beteg és meghalt ahogy illik, Attilának meg el nem múló lelkifurdalása lett. Ez is benne van  a naplójában, nem olyan 3/3as tény ez, amit ne tudnánk, csak mivel nem kötelező olvasmány meg nem Márai így a minek kategóriába csúszik.

Mindezzel arra szeretnék rávilágítani, hogy igen, ez egy ilyen beteg arcokkal benépesített világ, akik attól még lehetnek zseniálisak, itt vagyok én is, ugye. Nem ez a nagy baj, hanem az az álszent hozzáállás, hogy tényeket letagadva próbáljuk meg elhozni itten a szépújvilágot. Esküszöm, a legtöbben nem kérnék, mert unalmas lenne. A tények makacs dolgok tudnak lenni, az meg nem más hibája, hogy sok nyárspolgár nem akarja tudomásul venni a valóságot akkor sem, ha az mögéjük áll és seggbe rúgja őket. 

És ez egyedül az ő hibájuk.

  

Szentisten, mit egyek?

Ünnepi szezon végén végre olvashatok ehetetlen és baromi drága kajákról recepteket, amiket nyilván ha rohadás sok pénzem lenne unalomból megcsinálnék és kitolásból a csöveseknek adnék, mert mért szarnak a lépcsőház elé.

Azon agyalok, hogy össze kéne szedni ilyen korrekt kis recepteket, ami olyan összetevőket tartalmaz, aminek ki tudom mondani a nevét és nem kerül félhavi fizetésembe. Ja, és azért lehessen megenni. Az ilyen bioizékben nem hiszek, de az öt kiló rántástól is hajlamos vagyok gyomorpanaszokkal elfordulni. Höhö, egyszer szedtünk össze hipergusztustalan fantáziakajákat, azt hiszem, a zsírfőzelék nyert.

Élelmiszeripari termékek fincsi összetevőit már fejtegettem, a kecsapban a taknyos papírzsebkendő nyomokban simán előfordulhat, de ebbe nagyon nem szoktam belegondolni.

Vegyük ugye a legegyszerűbb összetevőket, az a kurkumába pácolt avokádót, ami alap minden háztartásban. Nálam speciel a só az, ami alap, de tételezzük fel, hogy kóstoltam már avokádót (nem). Ehhez dió kell, mert az avokádóhoz dió kell. (szerintem meg szemeteszsák) Roppant egyszerű, csak rá kell szórni, adni hozzá kövirózsaecetet, ami szintén alap, mert olyan sok mindenhez jó. Az egész család boldog lesz, mert finom és negatív kalóriás. Ez nagyon jó, mert kalória nem kell, az csúnya dolog. Mindenki imádni fogja. (nem fogja, a gyerek a tejbegrízt fogja imádni, a felnőttek meg a hagymás rostélyost)

Néha veszem a fáradságot és kiguglizom, hogy mi a bánat lehet az az alapösszetevő, de általában  már ez elveszi az életkedvemet. Nem azért, mert nem vagyok nyitott új dolgokra, sok mindent kipróbáltam és használok, de csak azért, mert valami drága, egzotikus neve van és nem beszerezhető még nem fogom szeretni, főleg, ha hányás íze van.

Ha a boltban szembeköszön, megnézem a cikkszámát(árát) és röhögök. A legtöbb esetben nem vennék belőle, főleg nem konténerszámra. Nem az a tudomány, mikor a vanból csinál kaját az ember.

Nem vagyok fajparaszt, nem szeretem a szalonnát, mert zsírdarabot rágcsálni meredek dolog, és fenntartásaim vannak azokkal az ételekkel szemben, amit kézzel kell megfogni, hogy az arcomba toljam. Nem jó dolog megfogni kaját.

A középút az lenne, ami árban, összetevőben és elkészítési időben elfogadható. Valahogy úgy, ahogy -ellenállva minden trendi főzőoldalnak-otthon is próbálok főzni.

Láss csodát, mit találok, receptek a la spanyolviasz. Némiképpen szíven ütött az a felismerés, hogy emberek élnek nyomorúságos sorsuk terhét cipelve, mert csak most értesülnek arról, hogy létezik pl a salátafőzelék. (én minden főzeléket imádok, ez és a szociopata itsekkel való haverkodás régi aberrációm, de valami maradjon már nekem is) Meg vannak olyanok, hogy almáslepény. (nem, nem kibaszott pite, lepény)

Nutellát kenyérre kenni valami hihetetlen meredek dolog, de ha így, hát így. Szendvicskrémeket viszont baromi változatosan lehet csinálni és egyszerűen. Melegen is jó. Méltatlanul háttérbe szorult.

Zöldségekből meg elég finom fasírtokat lehet csinálni.

Van ilyen müzli is, hát a fene ott egye meg azt a valamit. Nem hiszem el, hogy elég reggelire, nekem úgy tűnik, víz helyett is kevés. Tarhonyát viszont legjobb dolog hideg tejjel felönteni és megenni, ezt sem ismeri nagyon senki, pedig én élnék rajta.

Most úgy is szezon utáni méregtelenítés van. (elfogyott a pénzem és üres teát tudok csak inni, ezt léböjtkúrának neveztem el, mint a felső tízezer)Erről még esik szó, mert a legbiztosabb fogyókúra úgyis az üres pénztárca, akkor lehet nyugodtan érezni a késztetést süteményzabálásra, mert nem fogod tudni megvenni, hehe.

Tök komolyra fordítva a szót, új év, új baromság alapon visszatértem ahhoz a tervemhez, hogy tuticsinos legyek, bár a születési súlyomat nem szeretném visszanyerni, de vadászom a normális recepteket ennek megvalósításához. Nem kérem a dumát, hogy emeljem meg a seggem és mozogjak, mert azt csinálom magamtól. Ha jutok valamire, majd csinálok folyamatábrát,  az evéshez való hozzáállásomat vázoltam fent. Esetleg kiadok erről egy könyvet (nem) és jól meggazdagszom .(lehet, de nem ebből) 

Szürke Ötven Nyalat közkívánatra

Most nem megyek bele, hogy ez a műpornó mekkora fos és hogy különb amatőr írásokat tudok, linket meg szándékosan nem tolok ide, mert csak elvonná a figyelmet.

Mivel többen kérdték a véleményemet, szeretném megerősíteni, hogy igen, szánalmasnak tartom, hogy háziasszonyok erre masztiznak a lazán és nagyonmenőn titkokban a teszkó bevásárlókosarába csempészett varga pincészetes lőre mellett. Bár ez az a kategória, aki brazil szappanoperákra is, amíg apuci betolja  a kisfröcccsöt meccs után a sarki borozóban.

Valószínűleg ebből a családmodellből kiindulva lett ez a valami siker, meg attól, hogy titokban lehet vihogva olvasni, mint 10 évesen a mittoménmit, amit akkoriban olvasnak emberek. Borzasztó egyszerű pedig, ha álszenteskedés nélkül levállalja az ember, hogy a legtöbb nő bezony azt szereti, ha rendesen vízszintesbe vágják, úgy minden különösebb nyalogatás meg felesleges taperolás nélkül.

Most így elolvastam ezt az írást, nem okozott különösebb traumát. Néhány párbeszéden visítva röhögtem, ami nem túl korrekt, mert adott helyzetben hordok én is össze faszságokat. Az a Grey gyerek valóban egy orbitális görény némi romantikus színezettel, de pont azt adja, amire az unatkozó menyecskék vágynak. Tökéletes irányítás, aminek a másik oldala a biztonságérzet meg a tökéletes bizalom. Az egész kikötözős mókának ez az alapja, ezért jó téma, hogy a bácsi csinál veled, amit akar. Nem elhanyagolható módon a fazon az anyagi és érzelmi biztonság frontján is toppon van, nem tudom, apuka a fröccsével a háromból melyiket tudja lobogtatni.

Ez teljesen klasszul legyezgeti ugye ember lányának női oldalát. Igaz, hogy a fazon megmondja, mit csinálj, de ha jó kislány vagy, meg is adja, amit akarsz. Most őszintén, melyik slampos háziasszony nem szeretne egy gazdag, jóképű menőfazon kurvája lenni nem apróért.

Fantáziaszinten ez el is megy, én Muad Deebre moccantam kislányként. Ami miatt a kurva kurva marad és amiért én jómagam, noha nem ellenzem az efféle szórakozást, de letépném Grey fiú fülét az pont az, hogy kinyírja a női oldalamnak azt a részét, amitől a kurvaságot kapcsolatnak lehetne nevezni, ergo nem hagyja, hogy gondoskodjanak róla, nem mutat gyengeséget, nincs szüksége a macára. 

Nem vagyok éppen egy naiv idealista, de ez baromi gyorsan vezetne oda, hogy nem függőséget éreznék a tag iránt, hanem méla undort. 

Az írónő karmolászott valamit amivel ezt megpróbálta idealizálni, szerintem teljesen idétlenül. Maga a viszony totál beteg, lehetett volna egy űberfasza dráma, kár, hogy nem lett az, mert így nem lett semmi, csak boralátét. 

Közhelyszerűen összefoglalva, ez kell az egyszerűbb rétegnek. Van persze az a kategória, mikor a ponyva és a szépirodalom között vékony a határ, gondolok itt Kunderára, aki szerintem dögunalmas, de mégis. Na, ez NEM az a szint. Nagyon nem. Pornónak meg irodalomnak vacak, de egyszerű, mint a fakocka és nem fáj az olvasónak.