Csabai

Régóta volt egy tervem írni kedvenc szülővárosomról, most a jöhet-e hozzánk bárki bárhonnan migrálni kérdés kapcsán megint felmerült, hogy belevágok. Szólok, hogy azért nem szorosan az update migráns kérdés foglalkoztat, csak általánosság.

Én jó lokálpatrióta vagyok, jó budai polgár és jó adófizető magyar. Rendes csabaiként ki nem állom a gyulaiakat és a románokat (fogalmam nincs az okára, hagyománytiszteletből teszem), átkozódok a Bajcsy-Zsilinszkyn (mert egy mocsok kis orvgyilkos és leszúrta ugye a mi Áchim Bandinkat), budaiként lenézem, aki pesten lakik - a vidékieket meg aztán élből,  adófizetőként meg anyázom a lusta, tanulatlan segélyeseket. Ja, a nyuggereket is utálom. Ergo magam vagyok a sztereotíp gyűlölet.

Aki pontosabban ismer tudja, nem eszik azt olyan forrón.  Csak jó 10 évig dolgoztam Gyulán, egyszer még egy mérnök csajt is rám szabadítottak a Regátból, bizony, a Kárpátokon túlról,  azóta az én Elsa barátnőm (ohne Jégvarázs), mert imádom átlépkedni a saját ostoba korlátaimat. Bár mindenki így lenne ezzel.

Annyi pro és kontra érvet hallok mostanában arról, ki jöhet hozzánk és milyen alapon, hogy kezdem magam libsinek érezni. Csabaiként én pl tudom, hogy öreganyámék valahonnan a pusztulatból jöttek, a Tátra túloldaláról, egyértelműen jókedvükből és baromi nagy unalmukban.

Egy nem túl eszes szélsőjobbos (ezek a szélsővel kezdődő nézetek általában csak a kibebaszott hülyéket vonzzák be) egyszer nem értette, ez hogy lehet, itten egy rövid helytörténet.

Szóval miután a törökök elmentek, és maguk után hagyták a nagy büdös semmit, leszerelték a jó öreg Harruckern bárót a császáriaktól. Ő ilyen gazdasági tiszt volt, ergo nem sokat kardozott, de jutalomból kapott azért egy bazi nagy mocsarat. Ezt hívjuk most kb Békés megyének. Elképzelem csórikámat, ahogy ül ott, mint Shrek és tolja a repi pálinkát zokogva, hogy „édes istenem, hol találok én annyi hülyét, akik ebből a lápból nekem nekiállnak kihozni valami használhatót”. És itt jutott az eszébe, hogy vannak ám a földön a szlovákok.

Szóval jöttek az én felmenőim is, az első hullámmal, még a Myfloweren, kézzel lápot lecsapolni, meg amit kértek tőlük. Jórészt őket is olyasmi motiválta, mint a szabad vallás – ez elég fontos ám, sok ember szeret abban hinni, amiben akar, anélkül, hogy lelőnék a picsába. Meg a puszta passzió, hogy ne dögöljenek éhen. Kirándultam én sulival  azon a környéken, amit otthagytunk, volt olyan romantikus, mintha egy pár Borsodi zsákfalut nézne meg az ember segélyosztás után két nappal.

Szóval nem tudom, ki hogy van ezzel, de ezek az embik is csak idegenek voltak, aztán csak csinálgattak itt dolgokat, pl termőföldet, közben összedobtak egy Hungarikumot a vicc kedvéért (mint pl a kolbász, - most még az isteni Thomas Anders is jön ám csekkolni, mert ami magyar csak jó lehet, még ha nem is minden pont a magyarok ötlete).

Itt is eltelt 300 év, azóta a jaminai meg a magyar oldal ritkábban állít kést egymás hátába, mindenki magyarul beszél (kivéve ha fizetnek érte, mint ahogy most is történik, mert jó pénzért eszembe szokott jutni, hogy az érettségimnek csak a betétlapja magyar, amúgy nem – innen üzenem azoknak, akik szerint a szlovák történelem sms-ben átküldhető, hogy valaki dobja már rám, mert úgy emlékszem, kicsit tovább tartott megtanulni). 

Vagy ugye ha leoltanak, ebben is volt részem.

Anekdota: idén voltunk kint Kassán vagy 3 hónapot, Jasmin hotel, ellátás, minden földi jó, de be lehet ettől is csömörleni. Főleg, hogy migráltunk (hehe, ez vicces-egy folyamatot), nekem végtelen fárasztó angol és szlovák között szviccselgetni, sosem tudtam, a kolléganő aranyos, de szarul beszél angolul, másik szlovákul sehogy, ráadásul a helyi gyök kettővel csinált mindent, szívem szerint ütöttem volna  a fejét, hogy úristen, csináld már, csináld már. Szóval pöpet stresszesen bementem egy helyi becsületsűlyesztőbe, ott angolul kértem valamit, kislány nagyon korrektül próbált segíteni, amennyire ment neki. Egy rövid után aztán automatikusan helyi nyelven válaszoltam, erre elküldött röhögve anyámba, hogy most mit szívatom. De igaza is volt, kerestem is utána a társaságát, jó arc volt.

Hogy a szlovákok mennyire akartak integrálódni még így, az anyaországtól nagyon sok kilóméterre- elmondom én, semennyire. Rendes nyakas tótokról beszélünk, a Bohus-klánban anyám kimondott turisztikai jelenség volt, nem tudom, néhány szomszéddal mit kellett volna csinálni, hogy megszólaljon magyarul, de ez nem egy olyan dolog, ami elkerülhető. A világ körülöttünk változik és alkalmazkodni kell. Mindenkinek.

Ha akkor Harruckern úgy van vele, hogy ezek a bányászok idejönnek és lemészárolnak mindenkit mint a szart, nincs Viharsarok és nincs kolbász se. Csak mert nem egy nyelven beszéltek és nem egy volt a vallásuk. Vagy mert éppen megtehették volna, ahogy a saját genetikámat elnézem, főleg így pár hónap kardióedzés után, pedig én még a csenevész verzió vagyok.

Félelemből nem lehet racionális döntést hozni. És az, hogy bár elég értelmes emberekből áll a családom, nincs köszönő viszonyba sem azzal, miért nem lehet megélni ott, ahol kb fenyőtoboz van csak.  A Tátra csak akkor szép, ha nem vagy éhes. De ez más környékre is igaz.