Már az agyamra megy a sok nyereményjáték. Én tényleg nem vágyom semmire, ha valamit akarok meg megveszem, gyűjtök rá, kéregetek a Blahán vagy bármi.
Gondoltam már arra, ha megnyernék sok milliárdot, ugyan mit kezdenék vele? Szerintem nem sok mindent. Lehet, jobban bevásárolnék, de nem sokkal, mert a kamrám és a hűtőm pici, az egész pecóm nem túl nagy. Talán vennék még egy télikabátot, őszi van már kettő is, de téli csak a szövet, nem árt egy váltós.
Szerintem elmennék a Halkakasba, olyan régen szeretnék már ott enni, de soha nincs időm, pénzem vagy partnerem.
Jó lenne egy fűzős magas szárú csizma, láttam olyat, van, vagy harmincezer, de ha nyernék megvenném.
Elmennék Moszkvába és Szentpétervárra, szeretem az orosz konyhát, jókat ennék és nézelődnék.
De ezen a ponton nem hinném, hogy tudnám folytatni. Esetleg még egy tálca drágább, töltött sajt feldobna, meg a gyerekeknek csoki. A többit odaadnám a lányoknak meg kísérletekre, támogatnám a Marskutatást, mert elő lépés a világűr felé. Girhes afrikai gyerekeket felesleges oltogatni, ha nem halnak éhen sem lesznek csak drogfüggő, agymosott bábjai valami félkatonai rezsimnek, ez nem támogatja az emberiség fejlődését. Vezetni nem tudok, félek és nem szeretnék autót, mert azt sem nagyon tudom, milyenek vannak, csak hogy a piros tetszik.
Dolgozni jó lenne járni továbbra is. Szeretek itthon meg sétálni is, de Csepel azért hosszú távon unalmas és pár nap alatt megunnám a tévét, mást meg nem nagyon tudnék egész nap csinálni. Minden érdekes dolgot tudok ma is: könyvtárba járni, papírsárkányt eregetni, szenvdicset majszolni a Dunaparton. Hiányozna egy csomó ember, mindenki a maga módján.
Valószínűleg nem vagyok túl kreatív, de tényleg nem sok mindet tudnék nagyobb összeggel kezdeni. Ha nyerek inkább letagadom. Csak összezavarna mindent.
