2016. szeptember 28., szerda

Ha én cica volnék

Életemben már egy csomó mindennek elképzeltem magamat. Mikor kicsi voltam, akartam katona lenni, meg orgonaművész,  apáca meg boszorkány is.  Ez szerintem normális. Aztán mindig rájöttem, hogy utálom, ha parancsolgatnak, eleve nem tisztelek feljebbvalót alanyi jogon, nekem aztán lehet az atyaúristen is személyesen. A zenéhez nem értek, botfülem van és  a hangom még ennél is rosszabb.  Apácának sem vagyok a legalkalmasabb, rosszul lennék, ha csak egyfajta ruhám lenne. Varázsolni meg nem tudok, próbáltam.

Ettől ezek mindig végig kísérnek, a mai napig eljátszogatok a gondolattal, hogy ez lennék vagy az, papucs orrán pamutbojt. Terrorista soha nem akartam lenni, bár ahogy elnézem, akár az is lehetek. A régi mondás szerint postás, rendőr, vasutas-még a szomszéd kutyája is hülye. És milyen szépen védik is ezt a presztízsüket. Néha az az érzésem, az előző rendszer óta a rend fenntartói szart se fejlődtek , ha tehetnék egy random járókelőre rányomnának egy sapit és kreálnának egy koncepciós pert- aztán elmondhatnák, mennyire hatékonyak, mert probléma 5 perc alatt kilőve.  A szombati robbanás óta rajtuk röhögök. Ha én rendőrre akarnék robbantani, akkor tuti nem a Teve utcában tenném, mert az snassz.  Néztem a bizonyító videót, basszus, szoktam én is úgy csinálni a körúton szombaton, mint a halászsapkás, mikor rájövök, hogy nincs nálam óvszer, vagy mégis iszok még egyet a Négyes-hatosban vagy simán csak basszák már meg, hazamegyek. Megfigyelésem szerint az Oktogon környékén szoktak régi lakóházak felrobbanni, volt mostanában rá példa, csak azok szebb idők voltak, akkoriban nem zárták le a belvárost egy csöves reklámszatyra miatt. Nem tudom,  Austin Powers mióta van Budapesten, de én jól szórakozom. Titkosügynök viszont nem lennék. Ez a titkos dolog baromság, miért nem lehet megmondani, hogy ügynök vagyok? Mint Mulder és Scully. Az menő. Vagy Dale Cooper. Még menőbb.

Toronyőr például szívesen lennék,  Izlandon vannak remek állások, világítótoronyban. Ez spec tök komoly. Fontos meló, emberéletekről van szó, oda kell figyelni. Fiygelni kell a hajókat meg figyelmeztetni, nehogy zátonyra fussanak.  Egy ilyen megbízás legfeljebb 3 hónapig tarthat és nagyon jól kell bírni a teljes izolációt. Toronyban ugyanis nincs internet, hagyományos cb rádió van, meg konzervleves. Engem vonz a romantikus része, kandalló, medvebőr, tea, könyv, kint vihar. Sajnos a valóság némiképpen más, viharban ott készenlét van, nem Csehov.  Piálni meg szigorúan tilos.

Tényleg, hobó korszakomban gondoltam arra is, hogy alkoholista csavargó leszek. Erre ráuntam, mert szeretek fürdeni, nagyon zavar, ha valami nem jó szagú meg eleve a közhiedelemmel ellentétben nem hájpolok a piáért. A bort utálom, a töménytől fáj a fejem, a sör oké, csak vagy iszok, vagy eszek, ha eszek, utána nem kell sör, ha sörözök meg nem bírok enni és fáj a hasam. Voltak depresszív időszakaim, amikor kitartóbban próbálkoztam beállni ebbe a piások sorába, de meguntam. Drogosnak még rosszabb lennék, a bogyóktól fóbiám van, megfulladhatok,  fűfélékre baromi allergiás vagyok, ráadásul általában rosszul vagyok mindentől. 30 körül dohányozni is elkezdtem, a társaság miatt, de azt is rég befejeztem.  Akárhogy is nézem, a deviancia nem megy nekem.

Mivel némiképpen kényszeres vagyok és elég rosszul szocializált, próbálok pl emberibb lenni. Ha nem világos eddig, antiszociális személyiségzavarral szórakoztatom magamat.  Nem, nem vagyok bolond, ez egy jellemvonás,  nem betegség, csak nem tanultam meg dolgokat az emberi viselkedésről, mert nem igazán volt kitől meg nem is volt rá igényem, lássuk be. Most járok önfejlesztő csoportokba, de mint a legtöbb nettó szociopatának, nekem is csak abban segít, hogy jobban másoljam ez embereket. Nem vagyok gonosz, tudom mi a különbség jó és rossz között, vannak érzéseim (szószó), csak az emberek totál logikátlan reakcióival nem tudok mit kezdeni.  Ez nem elfojtás, ilyen a családom, nincsenek „megfelelő” mintákat (a „mesélj a gyereknek valamit „ nálunk egy random könyvet jelentett, így ovisként pl a Fizika kultúrtörténete egész bejött ). Lehetnék ugye normális (az vagyok), átlagos kislány – nekem viszont jó így.

Most a foglalkozások alapján tettem emberkísérleteket, ettem pl az Árpád híd aluljáróban, remélem, nem kapok coli bacit vagy vérhast, ettől most eléggé félek. Direkt akciós hamburgert választottam, olyan íze volt, mintha egy dögkútból szedték volna ki, de volt benne csalamádé és hagyma. Többen ették ezt, kicsit izgultam is, de szerintem jól sikerült végül, pont úgy csináltam, mint mások. Aki ismer, tudja, hogy az utolsó lenne életemben, amit megteszek, hogy utcai szemetet egyek, nos, megtettem, jól ment.  Jobban, mint mikor kínait próbálok venni vagy mikor a gyerek elküldött a KFC-be „valami finomért” és  kénytelen voltam megkérdezni, voltaképpen mit árulnak. Sosem jutott eszembe bemenni, de nem voltam előrébb, utálom a csirkét. Végül random vettem valamit, nem tudom,mi volt. Nem volt jó szaga.

Lehetnék pl mackóvarrónő. Ez most nagyon mozgat, jelentkeztem tanfolyamra. Valahonnan vannak természetellenes skilljeim, pl tudok fejből rajzolni szabásmintát. Nem tudom, hogy csinálom. Korábban sok játékállatot varrtam, dínócsaládot, macikat. De soha nem tudtam igazán különleges macit, aminek mozog a keze is. Alapvetően nincs ezzel tervem, majd odaadom a macikat ismerős srácoknak. A gyerekek szeretik ezeket a dolgokat. A srácokkal egyébként elég jól kijövök, mivel nem játszmáznak sokat baromi egyszerű megérteni őket. Ha egy tetű szarnak gondolnak valamiért, azt mondják, aztán elfelejtik. Könnyű eset. Srácokkal majd később szívesen foglalkoznék,lehetnék pl napközi vezető, van ilyen papírom is. Ott egyedül az okostojás anyukáktól parázok.  De egyébként gyerekezek most is, pont azt szervezgetjük, hogy teambebaszás helyett elmegyünk gyerekkórházat kifesteni.  Csapatépítő és legalább van értelme, ha már elbasszuk a cég pénzét.

A mamám azt mondta, bármi lehetek, ami csak akarok. Azóta bármi vagyok, mikor éppen mi.  Egymagam képes vagyok előadni a diverzitást. Ha cica volnék, egeret fognék. Mivel nem vagyok, azon töröm a fejem, hol lehetnek a saját határaim.