Életemben már egy csomó mindennek elképzeltem magamat. Mikor
kicsi voltam, akartam katona lenni, meg orgonaművész, apáca meg boszorkány is. Ez szerintem normális. Aztán mindig rájöttem,
hogy utálom, ha parancsolgatnak, eleve nem tisztelek feljebbvalót alanyi jogon,
nekem aztán lehet az atyaúristen is személyesen. A zenéhez nem értek, botfülem
van és a hangom még ennél is
rosszabb. Apácának sem vagyok a
legalkalmasabb, rosszul lennék, ha csak egyfajta ruhám lenne. Varázsolni meg
nem tudok, próbáltam.
Ettől ezek mindig végig kísérnek, a mai napig eljátszogatok
a gondolattal, hogy ez lennék vagy az, papucs orrán pamutbojt. Terrorista soha
nem akartam lenni, bár ahogy elnézem, akár az is lehetek. A régi mondás szerint
postás, rendőr, vasutas-még a szomszéd kutyája is hülye. És milyen szépen védik
is ezt a presztízsüket. Néha az az érzésem, az előző rendszer óta a rend
fenntartói szart se fejlődtek , ha tehetnék egy random járókelőre rányomnának
egy sapit és kreálnának egy koncepciós pert- aztán elmondhatnák, mennyire
hatékonyak, mert probléma 5 perc alatt kilőve.
A szombati robbanás óta rajtuk röhögök. Ha én rendőrre akarnék
robbantani, akkor tuti nem a Teve utcában tenném, mert az snassz. Néztem a bizonyító videót, basszus, szoktam
én is úgy csinálni a körúton szombaton, mint a halászsapkás, mikor rájövök,
hogy nincs nálam óvszer, vagy mégis iszok még egyet a Négyes-hatosban vagy
simán csak basszák már meg, hazamegyek. Megfigyelésem szerint az Oktogon
környékén szoktak régi lakóházak felrobbanni, volt mostanában rá példa, csak
azok szebb idők voltak, akkoriban nem zárták le a belvárost egy csöves
reklámszatyra miatt. Nem tudom, Austin
Powers mióta van Budapesten, de én jól szórakozom. Titkosügynök viszont nem
lennék. Ez a titkos dolog baromság, miért nem lehet megmondani, hogy ügynök
vagyok? Mint Mulder és Scully. Az menő. Vagy Dale Cooper. Még menőbb.
Toronyőr például szívesen lennék, Izlandon vannak remek állások,
világítótoronyban. Ez spec tök komoly. Fontos meló, emberéletekről van szó, oda
kell figyelni. Fiygelni kell a hajókat meg figyelmeztetni, nehogy zátonyra
fussanak. Egy ilyen megbízás legfeljebb
3 hónapig tarthat és nagyon jól kell bírni a teljes izolációt. Toronyban
ugyanis nincs internet, hagyományos cb rádió van, meg konzervleves. Engem vonz
a romantikus része, kandalló, medvebőr, tea, könyv, kint vihar. Sajnos a
valóság némiképpen más, viharban ott készenlét van, nem Csehov. Piálni meg szigorúan tilos.
Tényleg, hobó korszakomban gondoltam arra is, hogy
alkoholista csavargó leszek. Erre ráuntam, mert szeretek fürdeni, nagyon zavar,
ha valami nem jó szagú meg eleve a közhiedelemmel ellentétben nem hájpolok a
piáért. A bort utálom, a töménytől fáj a fejem, a sör oké, csak vagy iszok,
vagy eszek, ha eszek, utána nem kell sör, ha sörözök meg nem bírok enni és fáj
a hasam. Voltak depresszív időszakaim, amikor kitartóbban próbálkoztam beállni
ebbe a piások sorába, de meguntam. Drogosnak még rosszabb lennék, a bogyóktól
fóbiám van, megfulladhatok, fűfélékre
baromi allergiás vagyok, ráadásul általában rosszul vagyok mindentől. 30 körül
dohányozni is elkezdtem, a társaság miatt, de azt is rég befejeztem. Akárhogy is nézem, a deviancia nem megy nekem.
Mivel némiképpen kényszeres vagyok és elég rosszul
szocializált, próbálok pl emberibb lenni. Ha nem világos eddig, antiszociális
személyiségzavarral szórakoztatom magamat. Nem, nem vagyok bolond, ez egy jellemvonás, nem betegség, csak nem tanultam meg dolgokat
az emberi viselkedésről, mert nem igazán volt kitől meg nem is volt rá igényem,
lássuk be. Most járok önfejlesztő csoportokba, de mint a legtöbb nettó
szociopatának, nekem is csak abban segít, hogy jobban másoljam ez embereket.
Nem vagyok gonosz, tudom mi a különbség jó és rossz között, vannak érzéseim
(szószó), csak az emberek totál logikátlan reakcióival nem tudok mit
kezdeni. Ez nem elfojtás, ilyen a családom,
nincsenek „megfelelő” mintákat (a „mesélj a gyereknek valamit „ nálunk egy
random könyvet jelentett, így ovisként pl a Fizika kultúrtörténete egész bejött
). Lehetnék ugye normális (az vagyok), átlagos kislány – nekem viszont jó így.
Most a foglalkozások alapján tettem emberkísérleteket, ettem
pl az Árpád híd aluljáróban, remélem, nem kapok coli bacit vagy vérhast, ettől
most eléggé félek. Direkt akciós hamburgert választottam, olyan íze volt,
mintha egy dögkútból szedték volna ki, de volt benne csalamádé és hagyma.
Többen ették ezt, kicsit izgultam is, de szerintem jól sikerült végül, pont úgy
csináltam, mint mások. Aki ismer, tudja, hogy az utolsó lenne életemben, amit
megteszek, hogy utcai szemetet egyek, nos, megtettem, jól ment. Jobban, mint mikor kínait próbálok venni vagy
mikor a gyerek elküldött a KFC-be „valami finomért” és kénytelen voltam megkérdezni, voltaképpen mit
árulnak. Sosem jutott eszembe bemenni, de nem voltam előrébb, utálom a csirkét.
Végül random vettem valamit, nem tudom,mi volt. Nem volt jó szaga.
Lehetnék pl mackóvarrónő. Ez most nagyon mozgat,
jelentkeztem tanfolyamra. Valahonnan vannak természetellenes skilljeim, pl
tudok fejből rajzolni szabásmintát. Nem tudom, hogy csinálom. Korábban sok
játékállatot varrtam, dínócsaládot, macikat. De soha nem tudtam igazán
különleges macit, aminek mozog a keze is. Alapvetően nincs ezzel tervem, majd odaadom
a macikat ismerős srácoknak. A gyerekek szeretik ezeket a dolgokat. A srácokkal
egyébként elég jól kijövök, mivel nem játszmáznak sokat baromi egyszerű
megérteni őket. Ha egy tetű szarnak gondolnak valamiért, azt mondják, aztán
elfelejtik. Könnyű eset. Srácokkal majd később szívesen foglalkoznék,lehetnék
pl napközi vezető, van ilyen papírom is. Ott egyedül az okostojás anyukáktól
parázok. De egyébként gyerekezek most
is, pont azt szervezgetjük, hogy teambebaszás helyett elmegyünk gyerekkórházat
kifesteni. Csapatépítő és legalább van
értelme, ha már elbasszuk a cég pénzét.
A mamám azt mondta, bármi lehetek, ami csak akarok. Azóta
bármi vagyok, mikor éppen mi. Egymagam
képes vagyok előadni a diverzitást. Ha cica volnék, egeret fognék. Mivel nem
vagyok, azon töröm a fejem, hol lehetnek a saját határaim.