Pont ma napon rájöttem, hogy van Izaura tévém. Véletlenül, pont ma, nem
tegnap és nem is később: ezt égi jelnek veszem. Kapcsolgattam végig, mert tudni
akartam, mit ad még a Telekom a Foxért (nekem ez az egy csatorna kell, az is a
gyerek miatt) és ott volt. Innentől kezdve azt gondolom, rám fog mosolyogni a
szerelem. Egyelőre csak Alejandro Aldama mosolygott bele az összes retinámba, de
ez is több, mint elég.
Rájöttem kérem, Valentin ide vagy oda, az ember másik 364 napon is szingli,
nem tudom, minek kell pont most ezen stresszelni. Családom is van a Karácsonyon
kívül is, meg gyerekem is nem csak a szülinapján (ok, akkor van leginkább) Jó,
Államalapítás nincs minden nap, mert akkor egy csomó Magyarország lenne. Meg
van még pár kivétel, de ebbe ne menjünk bele.
Engem nem osztanak meg az ünnepek, eleve nem vagyok egy túl lelkes ünneplő.
A Valentin cukiság, lehet kapni macikat szívvel, ami kurvára hiánypótló, mert
máskor nem lehet tudni, mit akar a csaj alkalomra. Meg van virág is.
Tuti sokakat az basz fel agyilag, hogy erre költeni kell, kötelezően, meg
kell venni, mint Karácsonyra a zoknit meg Húsvétra a nyulat, amit ugye utána
kidobunk az első kukába, amikor nem látja senki. De nem kell, az isten
szerelmére, csak mert oda van írva, nem fog lelőni senki, ha valami értelmes
dolgot veszünk a giccs helyett, pl. mittomén. Ebben nem vagyok jó, általában
macskás csetreszt kaptam vagy a nagy büdös semmit. Néha könyvet, amit vélhetően
már olvastam. Egyszer ugyan megkérdezték, mit akarok, kértem egy 2.0 USB-t,
kaptam egy pendriveot. Úgy érzem, ez megmagyarázza, miért nincs kedvem
kapcsolatosdit játszani.
Mondhatnám teljes önbizalommal, hogy egyedül én döntöttem úgy, hogy
egyedül legyek, de ez pont olyan kamu, mint amivel bármelyik szingli
ringatja magát. Kiállhatatlan vagyok, öregszem és van egy csomó gyerekem is.
Még ha lenne pénzem, oké, de az ötödik emeleti panel nem pont az a miliő,
ahova érdemes beházasodni. Mikor még fiatal kis feszes testű huszonéves voltam,
na akkor kellett volna pár egész normális jelentkezőnek igent mondani, nem kis
tornacipős hobóként kóvályogni Európában.
Zavarni a Valentin nem zavar, van egy csomó akció, mint most a KFC-ben, akár
csirkébe fojthatom a bánatomat. Az benne a pipec, hogy még igazolni sem kell,
hogy nincs senkim, odamegyek és rögtön kapom. Meg küld a főnök mellé egy nagy adag
krumplit is. Meg egy vödör fagyit. Meg 100as papírzsepit. Vannak opciók.
Még tán azzal sincs bajom, hogy a nemi életem rendben legyen, egyelőre ingyen
szexre jó lennék. Talán nem a legigényesebb rétegnek, de a kissé
elkeseredettebbek még vállalnak. Nappal talán már nem, de kis piával még oké.
Ezen a téren elégedett lehetek, mióta egyedül élek egy raklapnyi faszt
felajánlottak már, hátha nem jut. Meg kell ezt becsülni, amíg ingyen adják. Már
nyitottam spórolós számlát azért majd arra az időre, mikor már fizetnem kell a
fiatal mexikói medencetisztító fiúknak.
Még csak azon sem nyavalyoghatok, hogy nem talált meg a hercegem, mert ő
tök jól irányban állt, a baj akkor is velem volt. Nem vagyok erre büszke, meg a
végeredmény nem is volt meseszerű. Hogy lett volna? Ki látott olyan klisét,
hogy a királylány a lánykérésen elkezd variálni, hogy "Izé, Szőke,
köszi a szívességet a sárkánnyal, tök rendes vagy, faja a királyságod, jól is
nézel ki, de ne vedd már személyesnek, én inkább azzal a másik fazonnal dugnék,
mert te valahogy...tudod, ez olyan csajos dolog, bírlak, de maradjunk barátok,
jó?" Nyilván a releváns válasz erre az volt, hogy dögöljek meg, szóval
ennyit a hercegemről.
De most csak azért, mert a hercegem elhúzott az alvégen, a másik királyfi
meg még nem ért ide, én nem fogok hisztizni. Majd lesz valahogy, olyan még soha
nem volt, hogy ne lett volna sehogy. A KFC-t nem szeretem, de ott az Izaura TV,
majd nézem azt miközben várok.
Addig itt ez a nóta mára:
