Ismét nagyon update próbáltam lenni, volt ugye az a hepaj, hogy szoptassunk-e a mekiben, gondoltam, megírom a véleményemet, ami kb annyi, hogy 1, ekkora babával takarodj haza főzni meg takarítani, mert abban a moslékgyárban SEMMI nincs, ami neked vagy a srácodnak való, ha már alternatív életet meg fejenállva szülést hírdetsz, legyen koncepciód 2, láttam néhány csini tejfoltos tömlőt, respect az apukának, és megértem, hogy ha már gyorsétterem, miért nem a Hootersbe mentek leégetni magukat
Zárójel: relatíve kompetens vagyok, van ilyen flepnim, mert van egy csomó anyatejes gyerekem, de ha lapáttal ütnek sem kapom elő a cickót mindenki előtt, továbbá van arról az ostoba nőstényről is véleményem, aki szerint a síró gyerek megnyugtatásának egyetlen módja, ha egy emlőt gyömöszölnek a szájába. Jó,elhallgat, nincs más választása. Jah, és nincs kisebbrendűségi komplexusom a Hooterses csajok miatt.
Szóval gyakorolva a hiteles újságírást (meg emlékezve arra a tudatzavaros időszakra, mikor még annak készültem, csak közben lecsörgött, hogy én nem szopok le rendszeresen senkit, hogy a nők lapja horoszkóp rovatát szerkeszthessem) csináltam közvélemény-kutatást.
Sajnos nem tudok reprezentatív értékeket felmutatni, mert a jórészt fiúkat ismerek, ami nem lett volna rossz, de a célközönség hozzáállását kutatva ilyen válaszok jöttek:
-Van ilyen esemény? Én is megyek, haha, mekkora már.
-Nem biztos, hogy pontosan értettél, ez nem orális szex, etetnek nők gyereket mellből.
-Mivan? Faszt érdekli, hagyjál már. Jó csöcsök?
-Is. Meg mindenfélék.
-Jó csöcsök legyenek, a többit szarom le. Csajomnak ne mond már, mert hiszti lesz.
-Mond, hogy a babák érdekelnek, muhaha.
-Na, ne kavard a szart itt nekem.
Ez a párbeszéd nagyjából erre a sémára zajlott le, szóval nem túl izgi. Tök véletlenül megkérdeztem Ferit, aki amúgy kérte, hogy hallgassam el a nevét. Namármost, én majdnem kínhalált haltam a visszafojtott röhögéstől, mert ismét eszembe jutott (mint a jó nénéknek rendszerint, mondom,ez maradt) egy régi balatoni nyár. Hasonlót válaszolt, de nem tudtam profánul nem a farkára gondolni, kicsit más kohézióban.
Olvastam én már online valahol ezt a regét, most vagy kiszivárgott, vagy más is ilyen hülye, de velünk konkrétan megesett. Szóval a BigMelles téma helyett tzatzikis, ez is tanulságos.
Ifjú korunkban imádtuk a vízpartot, a srácok szerették bámulni a csajokat bikiniben, mi meg szerettük, ha a srácok bámulnak minket bikiniben. Már úgy, hogy van rajtunk bikini. Egyszer a Laposon aztán felmerült, hogy ezt a mesét már mindenki unja, kipróbálhatnánk a nudista verziót is. Volt haver, aki volt már ilyen helyen, mesélt jókat, lelkesítő volt, főleg, hogy senkinek nem volt már 20asa, szar idő volt, szemerkélt, záróra volt és vizes volt a sör. Elég távolinak tűnt a dolog, ilyenkor az embernek nagyobb a pofája, megfogadtuk hát, hogy jövő hét, Balaton, nudi.
Én teljesen őszintén teszek az ilyesmire, nem sok gátlás van bennem, a többi ember meg rohadtul nem érdekel. Volt viszont pár barátunk, akinek határozottan bátorságot kellett meríteni a nyilvános meztelenkedéshez. Ferencünk a közeli bódéban merített magának, elég sokat. Dél körül pont olyan bátor volt, hogy eldőljön, mint a hasábfa és hangos horkolással jelezze, hogy ignorálta a külvilágot.
Hazafelé tartva humánusan összekapartuk a közben erősen élénkvörös barátunkat, tippelgettünk, mennyire fog sírni reggel, beraktuk az ágyába és elmentünk aludni.
Emberünk éjjel felébredt, és konstatálta, hogy kurvára leégett. Legalábbis elöl, mert a hátán alukált. Elöl pedig mindenhol. A mindenhol az tényleg mindenhol, és szegénykének ott fájt a legjobban, ahol gondoljátok.
Elténfergett a hűtőhöz, hogy valahogy enyhítsen a kínjain. Talált tejfölt a hűtőben, odakente, mert olvasta valahol, hogy az jó a leégésre. Meg szeletelt uborkát is tett rá, mert hallotta tőlünk, csajoktól, hogy az hidratál. Továbbá két karika paradicsomot is,ezt nem tudom,miért, de baromira sajnálom, hogy kép nem készült, mert ezt még elképzelni is vidám.
A jó hír az volt, hogy a sok hideg cucc hatott, nem fájt annyira a felégett rész. Feri le akart volna feküdni, de pakolással a faszán ugye mégsem. Arra gondolt,milyen jó lesz ezt reggel majd megismételni, szóval a cuccot beleszedte egy tálkába és visszatette hűlni.
Én nem vagyok koránkelő fajta, nagyjából dél körül másztam ki a konyhába, ahol már láttam életet.
Gábor éppen állvaszónokolva dicsérte azt a csajt,aki összedobta azt a jó kis tzatzikit, mert milyen jól jött az melegben, reggel, rohadt másnaposan. Én nem igazán értettem,miről beszél ez, a többi lány sem vállalta. Na, a Ferenc, az értette, nagyon szomorú is lett, mikor összeállt nála a kép. Aztán a többiek is. Én mondjuk nem, szerintem muris volt.
Rég nem jutott ez sem az eszembe, igazán hálás vagyok, hogy volt, aki a gyorskajákra meg haver leégésére terelte a szót. Legalább nevetek újra.
