Mindig próbálok nagyon aktuális lenni, csak aztán valahogy elmard az egész. Akartam írni arról a kis kurváról is, akit megöltek, csak közben meguntam, mert nem annyira érdekel. Nincs bajom a lányokkal, én is régóta gondolkodom, hogy veszek magamnak egyet, mert tudni akarom, pénzért mit csinál. De egyszerűen nem azén kategóriám. Semmi lenézés, hasznos kis jószágok, néha olcsóbbak és kevésbé hisztisek, mint felszedni valakit. Rájuk nem vagyok kirugva, bár perpill frusztrált vagyok, mert a maszíros bácsi akart tőlem kis aprót, kis extráért cserébe. Megöregedtem, a picsába is. Szóltam, hogy ne keverjen a szülőanyjával, de ettől még szomorú vagyok,szerettem azt a helyet.
Visszatérve arra, hogy múlik el a világ dicsősége, olvastam egy cikket, asszem Gyuri linkelte
X gererációs bullshit
(Neki mindig tök értelmes dolgai voltak, kivéve azt a szerelmes levelet ötödikben, de ott is én voltam az idióta, mert kezdett hülyén viselkedni, én meg azt hittem, asztmás vagy szefós, azért nem vesz rendesen levegőt, meg beszél faszságokat, hát próbáltam kedves lenni hozzá, mert azt olvastam, hogy a fogyatékos gyerekekkel szépen kell beszélni. Érdekes tanulság volt, meg is jegyeztem magamban, hogy rossz témakörben néztem a reakciói után, ez mégsem egyfajta autizmus.)
Lényeg, hogy én, mint x generáció-hangsúlyozom,nem szottyadt vénasszony-éppen életközép-kríziselek. Ez teljesen jogos. Korábban én is erre a következtetésre jutottam, említettem is Tominak, aki bólogatott, hogy simán előfordulhat, sőt, erre a generációra jellemző is. Rohadt jó egyébként a dolog. Most rólam tudni kell, hogy a látszattal ellentétben én egy értelmes döntést nem hoztam még magamtól, ha nem csesztem el valamit, az meg csak a véletlen műve volt. Jó szóra meg csakazért sem hallgattam, mert majd én megmutatom. Szerintem valami a hormonokkal lehet, mert mostanában sokat szelídültem. Baszogatott Klára anyánk egy sort, mikor nyivákoltam, hogy nyugalmat akarok, csepeli panelt, nylonotthonát meg bicajt, hogy teljes legyen a prolikép. Pedig de.
A hülyeséggel harcoljon az ifjúkor alapon kb lemondtam épületes karrieremről, visszamegyek egy multihoz lelkesen rezet baszni-tényleg lelkesen, mert amennyire sértődött és csalódott voltam, most tök boldog vagyok ettől,sütirecepteket olvasgatok, az feldob.
Megkaptam már, hogy úgy élek, mint egy szaros hippi,virágokat nevelgetek meg jógára járok. Most őszintén, legyek olyan, mint sok korombeli, aki műpanaszkodik unalmában arról, hogy éppen félrekúr ezer évesen? Erőlködjön a kórság, ebben a korban nem leszek én már érdekes,legfeljebb szánalmas.Meg nem csaltam még soha senkit, de ha a szar meg is történik, vagy nem reklámozom, hogy egy ordasribanc lettem a klímaxtól, vagy elegánsan szakítok.Most ez már a korral járó merevség volna?
Kiiktattam pár embert is az életemből, érdekes módon azok a kapcsolati problémáim, amikről azt hittem, drámaiak,inkább vissza tekintve vígjátéknak tűnnek. Mostanában viszont olyan arcok is keresik a társaságomat, akik nem drogfüggők vagy alkoholisták, kimondottan felüdítő élmény.
Valahol persze bezártam, a napok nagy részét a macskáimmal töltöm, de ez kell a dolgok átértékeléséhez.
Ha sikerült visszatérnem a Földre, biztos furcsa lesz, hogy megtörténik az elkerülhetetlen: menthetetlen nyárspolgárként elkezdem szépen megírni, mit láttam fiatal koromban.
Milyen mulatságos, hogy pont így terveztem régen.
