Ünnepi szezon végén végre olvashatok ehetetlen és baromi
drága kajákról recepteket, amiket nyilván ha rohadás sok pénzem lenne unalomból
megcsinálnék és kitolásból a csöveseknek adnék, mert mért szarnak a lépcsőház
elé.
Azon agyalok, hogy össze kéne szedni ilyen korrekt kis recepteket, ami olyan összetevőket tartalmaz, aminek ki tudom mondani a nevét és nem kerül félhavi fizetésembe. Ja, és azért lehessen megenni. Az ilyen bioizékben nem hiszek, de az öt kiló rántástól is hajlamos vagyok gyomorpanaszokkal elfordulni. Höhö, egyszer szedtünk össze hipergusztustalan fantáziakajákat, azt hiszem, a zsírfőzelék nyert.
Élelmiszeripari termékek fincsi összetevőit már fejtegettem, a kecsapban a taknyos papírzsebkendő nyomokban simán előfordulhat, de ebbe nagyon nem szoktam belegondolni.
Vegyük ugye a legegyszerűbb összetevőket, az a kurkumába
pácolt avokádót, ami alap minden háztartásban. Nálam speciel a só az, ami alap,
de tételezzük fel, hogy kóstoltam már avokádót (nem). Ehhez dió kell, mert az
avokádóhoz dió kell. (szerintem meg szemeteszsák) Roppant egyszerű, csak rá
kell szórni, adni hozzá kövirózsaecetet, ami szintén alap, mert olyan sok
mindenhez jó. Az egész család boldog lesz, mert finom és negatív kalóriás. Ez
nagyon jó, mert kalória nem kell, az csúnya dolog. Mindenki imádni fogja. (nem
fogja, a gyerek a tejbegrízt fogja imádni, a felnőttek meg a hagymás rostélyost)
Néha veszem a fáradságot és kiguglizom, hogy mi a bánat
lehet az az alapösszetevő, de általában már ez elveszi az életkedvemet. Nem azért,
mert nem vagyok nyitott új dolgokra, sok mindent kipróbáltam és használok, de
csak azért, mert valami drága, egzotikus neve van és nem beszerezhető még nem
fogom szeretni, főleg, ha hányás íze van.
Ha a boltban szembeköszön, megnézem a cikkszámát(árát) és
röhögök. A legtöbb esetben nem vennék belőle, főleg nem konténerszámra. Nem az
a tudomány, mikor a vanból csinál kaját az ember.
Nem vagyok fajparaszt, nem szeretem a szalonnát, mert
zsírdarabot rágcsálni meredek dolog, és fenntartásaim vannak azokkal az
ételekkel szemben, amit kézzel kell megfogni, hogy az arcomba toljam. Nem jó
dolog megfogni kaját.
A középút az lenne, ami árban, összetevőben és elkészítési
időben elfogadható. Valahogy úgy, ahogy -ellenállva minden trendi főzőoldalnak-otthon
is próbálok főzni.
Láss csodát, mit találok, receptek a la spanyolviasz.
Némiképpen szíven ütött az a felismerés, hogy emberek élnek nyomorúságos sorsuk
terhét cipelve, mert csak most értesülnek arról, hogy létezik pl a
salátafőzelék. (én minden főzeléket imádok, ez és a szociopata itsekkel való
haverkodás régi aberrációm, de valami maradjon már nekem is) Meg vannak
olyanok, hogy almáslepény. (nem, nem kibaszott pite, lepény)
Nutellát kenyérre kenni valami hihetetlen meredek dolog, de
ha így, hát így. Szendvicskrémeket viszont baromi változatosan lehet csinálni
és egyszerűen. Melegen is jó. Méltatlanul háttérbe szorult.
Zöldségekből meg elég finom fasírtokat lehet csinálni.
Van ilyen müzli is, hát a fene ott egye meg azt a valamit.
Nem hiszem el, hogy elég reggelire, nekem úgy tűnik, víz helyett is kevés. Tarhonyát
viszont legjobb dolog hideg tejjel felönteni és megenni, ezt sem ismeri nagyon
senki, pedig én élnék rajta.
Most úgy is szezon utáni méregtelenítés van. (elfogyott
a pénzem és üres teát tudok csak inni, ezt léböjtkúrának neveztem el, mint a
felső tízezer)Erről még esik szó, mert a legbiztosabb fogyókúra úgyis az üres
pénztárca, akkor lehet nyugodtan érezni a késztetést süteményzabálásra, mert
nem fogod tudni megvenni, hehe.
Tök komolyra fordítva a szót, új év, új baromság alapon
visszatértem ahhoz a tervemhez, hogy tuticsinos legyek, bár a születési
súlyomat nem szeretném visszanyerni, de vadászom a normális recepteket ennek
megvalósításához. Nem kérem a dumát, hogy emeljem meg a seggem és mozogjak,
mert azt csinálom magamtól. Ha jutok valamire, majd csinálok folyamatábrát, az evéshez való hozzáállásomat vázoltam fent.
Esetleg kiadok erről egy könyvet (nem) és jól meggazdagszom .(lehet, de nem
ebből)
