2014. január 8., szerda

“mindenkinek megvan a maga perverzitása”


Ez így olyan feedback-féle lesz, amit azokra a visszajelzésekre kaptam, amit a Szürke ötven árnyalatáról írtam. Magyarán: voltak, akik nekem siránkoztak, hogy tele van a világ beteg, aberrált példányokkal. Ja, biztos. De egyrészt én erről nem tehetek, másrészt meg ahogy már megfogalmaztam párszor, nekem aztán jóformán mindegy, ki mit csinál. Beteg dolog más seggével foglalkozni, az az igazán dilis.
Így a fenti gyönyörű és mély bölcsességet szánnám válaszul, ami Dóri barátnőm tanítása.

Az, hogy Grey milyen meg hogy néz ki, amitől vonzó, tudja a fene. Erről is értekeztek, hogy nyilván ezért van oda érte a kislány. Részemről a férfi a mázsánál kezdődik, kisebb példányokat visszaviszek oda, ahol találtam, hátha az anyjuk még értük megy. Nem akarok olyat az ágyamba, akire ha ráfekszek, félő meghal, reggel meg úgy kell kirázzam a cihából. De ez szubjektív. Lehet, Grey jól néz ki. 

Mármost azon a tézisen, hogy vegetatív és baromi ostoba emberek vállalnak le szado-mazót azért én kicsit fennakadtam. Mindenkinek megvan a maga kapcsolódó személyisége, Én szeretek olvasni, zenét hallgatni, kirándulni és szörfözni az interneten. Is.  Most a szórend miatt nem lövöm magma fejbe, vagy nem megyek el bűnbánatot tartani Jászapátiba, bárhol legyen is az. És más miatt sem.

Hoznék azért mély tisztelettel a sok magát művelt polgárnak vallani akaróknak pár példát, hogy ezt igencsak benézték. Bár tiszteletreméltó dolog könyvel legyezgetni magunkat a nagy melegben, ne csak a díszkötéses összeseket rakjuk már fel otthon porfogónak. Jól mutat, de a butaságra nem mentség. (most abba nem mennék bele, hogy nem minden irodalom, amit papírra nyomtatnak, mert ott vannak a bizerba-címkék meg ilyen noném arcok gyújtósnak valói is)

Ha esetleg nem csak a szemmagasságban lévő könyvespolcokat meg a középiskolás szöveggyűjteményt kémleljük, rengeteg fasza bizonyítékot találunk arra, hogy nagy közönségkedvencek pont olyan aberrált szarok, mint akiktől a közönség irtózik.
Most így el lehet kezdeni sokkolni olyanokkal, hogy Oscar Wilde úgy volt meleg, ahogy volt és eléggé bejött neki az unokatesója, csóró de Sade márkit meg dilinyósnak tartották, pedig ma inkább tényfeltáró riporter lenne az Indexnél. Ezeket ők maguk is levállalták, meg rá is tettek egy lapáttal, valamiféle ösztönből jövő pr miatt. 

Ady Bandi bácsi példának okáért egy ritka nagy barom volt, lehet, ezért majd jól lelőnek, de nem volt az egy jó ember. Én csípem a költészetét, jó, annyira nem, mert úgy epigon, ahogy illik, de tételezzük fel, hogy borús óráimon olvasgatom. Hatvany írt róla egy egész jó életrajzi művet, miután egy rakat pénzébe volt Bandika -így utolsó bőrnek. Nem tudom, az a csóró kis színésznő, akinek jó kritikáért feküdnie kellett, mennyire értékelte a költészetet, de legyen ez az ő baja. Azon azért elég jót röhögtem, hogy koszorús nagy költőnknek még rátett egy lapáttal az, hogy upsz, tuti szifiliszes leszek. Ez tök egészséges hozzáállás, és még gyerekek is olvasnak tőle, pfej. Hatvany könyve meg hozzáférhető, terítőnehezéknek is jó, mert vastag, de talán el kellene olvasni. Nem rossz dolog az.

Másik nagy cimborám József Attila, akit szintén illik imádni, az a véleményem, hogy én végig a vonatnak szurkoltam meg mindegy. Pár szakadárbölcsész ismerősömmel már végigrágtuk, hogy mennyire jellemző a "Mama" keletkezéstörténetét a mai formában lenyomni a nép torkán, pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy barátunk akkor tudott csak elélvezni, ha közben az anyjára gondolt, vagy előtte megverte a nőt. Ennek oka, hogy mikor szerető és gondoskodó édesanyja egyszer a szart verte ki belőle, utána rosszul lett, kiderült hogy beteg és meghalt ahogy illik, Attilának meg el nem múló lelkifurdalása lett. Ez is benne van  a naplójában, nem olyan 3/3as tény ez, amit ne tudnánk, csak mivel nem kötelező olvasmány meg nem Márai így a minek kategóriába csúszik.

Mindezzel arra szeretnék rávilágítani, hogy igen, ez egy ilyen beteg arcokkal benépesített világ, akik attól még lehetnek zseniálisak, itt vagyok én is, ugye. Nem ez a nagy baj, hanem az az álszent hozzáállás, hogy tényeket letagadva próbáljuk meg elhozni itten a szépújvilágot. Esküszöm, a legtöbben nem kérnék, mert unalmas lenne. A tények makacs dolgok tudnak lenni, az meg nem más hibája, hogy sok nyárspolgár nem akarja tudomásul venni a valóságot akkor sem, ha az mögéjük áll és seggbe rúgja őket. 
És ez egyedül az ő hibájuk.