“mindenkinek megvan a maga perverzitása”

Ez így olyan feedback-féle lesz, amit azokra a visszajelzésekre kaptam, amit a Szürke ötven árnyalatáról írtam. Magyarán: voltak, akik nekem siránkoztak, hogy tele van a világ beteg, aberrált példányokkal. Ja, biztos. De egyrészt én erről nem tehetek, másrészt meg ahogy már megfogalmaztam párszor, nekem aztán jóformán mindegy, ki mit csinál. Beteg dolog más seggével foglalkozni, az az igazán dilis.

Így a fenti gyönyörű és mély bölcsességet szánnám válaszul, ami Dóri barátnőm tanítása.

Az, hogy Grey milyen meg hogy néz ki, amitől vonzó, tudja a fene. Erről is értekeztek, hogy nyilván ezért van oda érte a kislány. Részemről a férfi a mázsánál kezdődik, kisebb példányokat visszaviszek oda, ahol találtam, hátha az anyjuk még értük megy. Nem akarok olyat az ágyamba, akire ha ráfekszek, félő meghal, reggel meg úgy kell kirázzam a cihából. De ez szubjektív. Lehet, Grey jól néz ki. 

Mármost azon a tézisen, hogy vegetatív és baromi ostoba emberek vállalnak le szado-mazót azért én kicsit fennakadtam. Mindenkinek megvan a maga kapcsolódó személyisége, Én szeretek olvasni, zenét hallgatni, kirándulni és szörfözni az interneten. Is.  Most a szórend miatt nem lövöm magma fejbe, vagy nem megyek el bűnbánatot tartani Jászapátiba, bárhol legyen is az. És más miatt sem.

Hoznék azért mély tisztelettel a sok magát művelt polgárnak vallani akaróknak pár példát, hogy ezt igencsak benézték. Bár tiszteletreméltó dolog könyvel legyezgetni magunkat a nagy melegben, ne csak a díszkötéses összeseket rakjuk már fel otthon porfogónak. Jól mutat, de a butaságra nem mentség. (most abba nem mennék bele, hogy nem minden irodalom, amit papírra nyomtatnak, mert ott vannak a bizerba-címkék meg ilyen noném arcok gyújtósnak valói is)

Ha esetleg nem csak a szemmagasságban lévő könyvespolcokat meg a középiskolás szöveggyűjteményt kémleljük, rengeteg fasza bizonyítékot találunk arra, hogy nagy közönségkedvencek pont olyan aberrált szarok, mint akiktől a közönség irtózik.

Most így el lehet kezdeni sokkolni olyanokkal, hogy Oscar Wilde úgy volt meleg, ahogy volt és eléggé bejött neki az unokatesója, csóró de Sade márkit meg dilinyósnak tartották, pedig ma inkább tényfeltáró riporter lenne az Indexnél. Ezeket ők maguk is levállalták, meg rá is tettek egy lapáttal, valamiféle ösztönből jövő pr miatt. 

Ady Bandi bácsi példának okáért egy ritka nagy barom volt, lehet, ezért majd jól lelőnek, de nem volt az egy jó ember. Én csípem a költészetét, jó, annyira nem, mert úgy epigon, ahogy illik, de tételezzük fel, hogy borús óráimon olvasgatom. Hatvany írt róla egy egész jó életrajzi művet, miután egy rakat pénzébe volt Bandika -így utolsó bőrnek. Nem tudom, az a csóró kis színésznő, akinek jó kritikáért feküdnie kellett, mennyire értékelte a költészetet, de legyen ez az ő baja. Azon azért elég jót röhögtem, hogy koszorús nagy költőnknek még rátett egy lapáttal az, hogy upsz, tuti szifiliszes leszek. Ez tök egészséges hozzáállás, és még gyerekek is olvasnak tőle, pfej. Hatvany könyve meg hozzáférhető, terítőnehezéknek is jó, mert vastag, de talán el kellene olvasni. Nem rossz dolog az.

Másik nagy cimborám József Attila, akit szintén illik imádni, az a véleményem, hogy én végig a vonatnak szurkoltam meg mindegy. Pár szakadárbölcsész ismerősömmel már végigrágtuk, hogy mennyire jellemző a "Mama" keletkezéstörténetét a mai formában lenyomni a nép torkán, pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy barátunk akkor tudott csak elélvezni, ha közben az anyjára gondolt, vagy előtte megverte a nőt. Ennek oka, hogy mikor szerető és gondoskodó édesanyja egyszer a szart verte ki belőle, utána rosszul lett, kiderült hogy beteg és meghalt ahogy illik, Attilának meg el nem múló lelkifurdalása lett. Ez is benne van  a naplójában, nem olyan 3/3as tény ez, amit ne tudnánk, csak mivel nem kötelező olvasmány meg nem Márai így a minek kategóriába csúszik.

Mindezzel arra szeretnék rávilágítani, hogy igen, ez egy ilyen beteg arcokkal benépesített világ, akik attól még lehetnek zseniálisak, itt vagyok én is, ugye. Nem ez a nagy baj, hanem az az álszent hozzáállás, hogy tényeket letagadva próbáljuk meg elhozni itten a szépújvilágot. Esküszöm, a legtöbben nem kérnék, mert unalmas lenne. A tények makacs dolgok tudnak lenni, az meg nem más hibája, hogy sok nyárspolgár nem akarja tudomásul venni a valóságot akkor sem, ha az mögéjük áll és seggbe rúgja őket. 

És ez egyedül az ő hibájuk.

  

Szürke Ötven Nyalat közkívánatra

Most nem megyek bele, hogy ez a műpornó mekkora fos és hogy különb amatőr írásokat tudok, linket meg szándékosan nem tolok ide, mert csak elvonná a figyelmet.

Mivel többen kérdték a véleményemet, szeretném megerősíteni, hogy igen, szánalmasnak tartom, hogy háziasszonyok erre masztiznak a lazán és nagyonmenőn titkokban a teszkó bevásárlókosarába csempészett varga pincészetes lőre mellett. Bár ez az a kategória, aki brazil szappanoperákra is, amíg apuci betolja  a kisfröcccsöt meccs után a sarki borozóban.

Valószínűleg ebből a családmodellből kiindulva lett ez a valami siker, meg attól, hogy titokban lehet vihogva olvasni, mint 10 évesen a mittoménmit, amit akkoriban olvasnak emberek. Borzasztó egyszerű pedig, ha álszenteskedés nélkül levállalja az ember, hogy a legtöbb nő bezony azt szereti, ha rendesen vízszintesbe vágják, úgy minden különösebb nyalogatás meg felesleges taperolás nélkül.

Most így elolvastam ezt az írást, nem okozott különösebb traumát. Néhány párbeszéden visítva röhögtem, ami nem túl korrekt, mert adott helyzetben hordok én is össze faszságokat. Az a Grey gyerek valóban egy orbitális görény némi romantikus színezettel, de pont azt adja, amire az unatkozó menyecskék vágynak. Tökéletes irányítás, aminek a másik oldala a biztonságérzet meg a tökéletes bizalom. Az egész kikötözős mókának ez az alapja, ezért jó téma, hogy a bácsi csinál veled, amit akar. Nem elhanyagolható módon a fazon az anyagi és érzelmi biztonság frontján is toppon van, nem tudom, apuka a fröccsével a háromból melyiket tudja lobogtatni.

Ez teljesen klasszul legyezgeti ugye ember lányának női oldalát. Igaz, hogy a fazon megmondja, mit csinálj, de ha jó kislány vagy, meg is adja, amit akarsz. Most őszintén, melyik slampos háziasszony nem szeretne egy gazdag, jóképű menőfazon kurvája lenni nem apróért.

Fantáziaszinten ez el is megy, én Muad Deebre moccantam kislányként. Ami miatt a kurva kurva marad és amiért én jómagam, noha nem ellenzem az efféle szórakozást, de letépném Grey fiú fülét az pont az, hogy kinyírja a női oldalamnak azt a részét, amitől a kurvaságot kapcsolatnak lehetne nevezni, ergo nem hagyja, hogy gondoskodjanak róla, nem mutat gyengeséget, nincs szüksége a macára. 

Nem vagyok éppen egy naiv idealista, de ez baromi gyorsan vezetne oda, hogy nem függőséget éreznék a tag iránt, hanem méla undort. 

Az írónő karmolászott valamit amivel ezt megpróbálta idealizálni, szerintem teljesen idétlenül. Maga a viszony totál beteg, lehetett volna egy űberfasza dráma, kár, hogy nem lett az, mert így nem lett semmi, csak boralátét. 

Közhelyszerűen összefoglalva, ez kell az egyszerűbb rétegnek. Van persze az a kategória, mikor a ponyva és a szépirodalom között vékony a határ, gondolok itt Kunderára, aki szerintem dögunalmas, de mégis. Na, ez NEM az a szint. Nagyon nem. Pornónak meg irodalomnak vacak, de egyszerű, mint a fakocka és nem fáj az olvasónak.