Mióta közeleg a Karácsony, aminek a Grincs óta tudjuk, hogy a
lényege az ajándék, egyre többször fáj a fejem. Esküszöm, én próbálom sugallni,
hogy az a jó, ha együtt vagyunk és van szeretet, de nem várnám meg azt a
pillanatot, mikor a gyerek majd iPad helyet kap szeretetet. Mondjuk szerintem
iPadet sem kap, de tételezzük fel. Meg amúgy is remek példa a kontrasztra. Az ember azért hajt, hogy
legyen mit kirakni képeken, had lássa a
falu népe, hogy milyen jókat zabálunk meg milyen szép ajtódíszünk van, meg
milyen menő cuccokat vettünk hitelre. Szeretetből.
Pénzért meg vagy hazudni kell, vagy dolgozni. Én csípem a
gerinchúrosokat, de segget nyalni nem tudok, pénzért nem tűrnék meg hosszú
távon a környezetemben egy barmot sem. Ha meg már ilyen ostoba, nyakas
természetem van, akkor éljek vele, ugye.
Gondoltam, idén csinálok egy listát, ÉN mit szeretnék kapni.
Nem mintha kapnék, de mit lehet tudni. Kaptam cukrot is meg csokit is, pedig
arra sem számítottam. Vagyis inkább bakancslistát írok, mert az nem tárgy, a
tárgyakat nem értékelem különösebben, ha nincs konkrét funkciójuk. Fejgörcsöt
kapok a csetreszektől, vicces feliratos dolgoktól meg a cuki hóembert ábrázoló
vackoktól. Az ékszereket nem szeretem, az összes kütyü meg halál felesleges,
mert nem használom ki az upgrade funkciókat, értelmeseket meg tudok letölteni
egyedül is. Vagy megkapom szoftveren, mert azért van, aki tudja, mire vágyok.
De valaki elhívhatna például vicces téli programokra.
Korizni
csodás és trendi. Nekem egészen a forralt borozásig tetszik a dolog. Azt
hiszem, egyszer összeszámolom a rajtam található sérüléseket, amiket magamnak
okoztam és képpel illusztrálva idetolom. Van belőlük pár. Bármivel képes vagyok
elesni, partvissal is, szóval a kori nekem való.
Vagy mehetünk Betlehemet nézni. Az végképp muris, a
kisjézustól legtöbbször lever a frász, így ezt főleg sötétben szeretném. És
remélhetően less minusz 40 fok, ilyenkor kell sétálgatni, mert az hangulatos.
Nekem elég lenne megnézni a kamerákat, minden kerületben ezekre van állítva, le
lehetne tudni a meleg szobából öt perc alatt Budapestet, de ez nem elég elvont.
Meg így nem kell beletekerni a pofánkat nagy sálakba, amit tele lehet szuszogni
gusztustalanra, hogy aztán otthon felengedve elmondhassuk, hogy hú, de jó volt.
Most, hogy végre túl vagyunk rajta.
Vagy menjünk vásárba, vegyünk egy csomó szart, főleg házi
készítésű szappant, kézzel készített ilyen lógó buziságokat meg gumicukrot. Ez akkora móka. Sokkal menőbb, mint bevásárlóközpontokban venni méregdrága, tök
felesleges dolgokat.
Közben meg meg lehet hallgatni azt az istenverte Last
Xmast. Annak is olyan mélyenszántó a gondolatvilága, mint decemberben a
rotakapa.
Bánom is én, hogy valami puncsos karácsonyi buliban valakinek bejött
valaki, aztán józanul meg nem. Elő szokott ez fordulni. Ilyenek ezek a
karácsonyi bulik. Én sem állok másodjára szóba az ilyen kishercegekkel.
Karácsonyi bulik főleg nagyon adják, punccsal, félrészeg
hercegekkel, akik nagyon szépen tudnak vigyorogni falnak támasztva alig
használt királylányokra. Akarom.
Sőt, vegyünk fenyőfát, mert az természetes. Hát szerintem
tökre nem természetes, hogy kivágjuk a mókusok lakását, hazavisszük,
teleaggatjuk mindennel, hogy felboruljon, meggyulladjon és összeszurkálja a
kezünket, hogy aztán elátkozzuk a napot, mikor megvettük. Hasznos jószág a
műfenyő, ráadásul a valódi fenyő árát minden évben el lehet szórni valami
másra.
Esetleg segítsünk egy évben egyszer húgyszagú
hajléktalanokon, mert ilyenkor csak jó érzés odatolni azt a cigit meg
kétszázast, most igyék egyet az ünnepekre. Meg fél óra múlva egy másikat.
Szenteste meg hol a fenébe ülnénk, ha nem a gép előtt,
hiszen úgy a jó, ha együtt vagyunk, ezt is látnia kell mindenkinek. Most
nyilván én is ott fogom tölteni a Szentestét, miért pont aznap tegyek kivételt,
de ez mellékes.
Sőt, reggel beböfögöm, hogy az Ég áldjon meg mindenkit, ezzel
az összes szociális tevékenységemet be is fejezem, kötelességek letudva.
És ezt mind-mind végig is fogom csinálni az ünnepek alatt,
pontról pontra. Beza.
