Régóta volt egy tervem írni kedvenc szülővárosomról, most a
jöhet-e hozzánk bárki bárhonnan migrálni kérdés kapcsán megint felmerült, hogy
belevágok. Szólok, hogy azért nem szorosan az update migráns kérdés
foglalkoztat, csak általánosság.
Én jó lokálpatrióta vagyok, jó budai polgár és jó adófizető
magyar. Rendes csabaiként ki nem állom a gyulaiakat és a románokat (fogalmam
nincs az okára, hagyománytiszteletből teszem), átkozódok a Bajcsy-Zsilinszkyn
(mert egy mocsok kis orvgyilkos és leszúrta ugye a mi Áchim Bandinkat),
budaiként lenézem, aki pesten lakik - a vidékieket meg aztán élből, adófizetőként meg anyázom a lusta, tanulatlan
segélyeseket. Ja, a nyuggereket is utálom. Ergo magam vagyok a sztereotíp
gyűlölet.
Aki pontosabban ismer tudja, nem eszik azt olyan forrón. Csak jó 10 évig dolgoztam Gyulán, egyszer még
egy mérnök csajt is rám szabadítottak a Regátból, bizony, a Kárpátokon
túlról, azóta az én Elsa barátnőm (ohne
Jégvarázs), mert imádom átlépkedni a saját ostoba korlátaimat. Bár mindenki így
lenne ezzel.
Annyi pro és kontra érvet hallok mostanában arról, ki jöhet
hozzánk és milyen alapon, hogy kezdem magam libsinek érezni. Csabaiként én pl
tudom, hogy öreganyámék valahonnan a pusztulatból jöttek, a Tátra túloldaláról,
egyértelműen jókedvükből és baromi nagy unalmukban.
Egy nem túl eszes szélsőjobbos (ezek a szélsővel kezdődő
nézetek általában csak a kibebaszott hülyéket vonzzák be) egyszer nem értette,
ez hogy lehet, itten egy rövid helytörténet.
Szóval miután a törökök elmentek, és maguk után hagyták a
nagy büdös semmit, leszerelték a jó öreg Harruckern bárót a császáriaktól. Ő ilyen
gazdasági tiszt volt, ergo nem sokat kardozott, de jutalomból kapott azért egy
bazi nagy mocsarat. Ezt hívjuk most kb Békés megyének. Elképzelem csórikámat,
ahogy ül ott, mint Shrek és tolja a repi pálinkát zokogva, hogy „édes istenem,
hol találok én annyi hülyét, akik ebből a lápból nekem nekiállnak kihozni
valami használhatót”. És itt jutott az eszébe, hogy vannak ám a földön a
szlovákok.
Szóval jöttek az én felmenőim is, az első hullámmal, még a
Myfloweren, kézzel lápot lecsapolni, meg amit kértek tőlük. Jórészt őket is olyasmi
motiválta, mint a szabad vallás – ez elég fontos ám, sok ember szeret abban
hinni, amiben akar, anélkül, hogy lelőnék a picsába. Meg a puszta passzió, hogy
ne dögöljenek éhen. Kirándultam én sulival
azon a környéken, amit otthagytunk, volt olyan romantikus, mintha egy
pár Borsodi zsákfalut nézne meg az ember segélyosztás után két nappal.
Szóval nem tudom, ki hogy van ezzel, de ezek az embik is
csak idegenek voltak, aztán csak csinálgattak itt dolgokat, pl termőföldet,
közben összedobtak egy Hungarikumot a vicc kedvéért (mint pl a kolbász,
- most még az isteni Thomas Anders is jön ám csekkolni, mert ami magyar csak jó
lehet, még ha nem is minden pont a magyarok ötlete).
Itt is eltelt 300 év, azóta a jaminai meg a magyar oldal
ritkábban állít kést egymás hátába, mindenki magyarul beszél (kivéve ha
fizetnek érte, mint ahogy most is történik, mert jó pénzért eszembe szokott
jutni, hogy az érettségimnek csak a betétlapja magyar, amúgy nem – innen üzenem
azoknak, akik szerint a szlovák történelem sms-ben átküldhető, hogy valaki
dobja már rám, mert úgy emlékszem, kicsit tovább tartott megtanulni).
Vagy ugye
ha leoltanak, ebben is volt részem.
Anekdota: idén voltunk kint Kassán vagy 3 hónapot, Jasmin
hotel, ellátás, minden földi jó, de be lehet ettől is csömörleni. Főleg, hogy
migráltunk (hehe, ez vicces-egy folyamatot), nekem végtelen fárasztó angol és
szlovák között szviccselgetni, sosem tudtam, a kolléganő aranyos, de szarul
beszél angolul, másik szlovákul sehogy, ráadásul a helyi gyök kettővel csinált
mindent, szívem szerint ütöttem volna a
fejét, hogy úristen, csináld már, csináld már. Szóval pöpet stresszesen
bementem egy helyi becsületsűlyesztőbe, ott angolul kértem valamit, kislány
nagyon korrektül próbált segíteni, amennyire ment neki. Egy rövid után aztán
automatikusan helyi nyelven válaszoltam, erre elküldött röhögve anyámba, hogy
most mit szívatom. De igaza is volt, kerestem is utána a társaságát, jó arc
volt.
Hogy a szlovákok mennyire akartak integrálódni még így, az
anyaországtól nagyon sok kilóméterre- elmondom én, semennyire. Rendes nyakas tótokról
beszélünk, a Bohus-klánban anyám kimondott turisztikai jelenség volt, nem
tudom, néhány szomszéddal mit kellett volna csinálni, hogy megszólaljon
magyarul, de ez nem egy olyan dolog, ami elkerülhető. A világ körülöttünk
változik és alkalmazkodni kell. Mindenkinek.
Ha akkor Harruckern úgy van vele, hogy ezek a bányászok
idejönnek és lemészárolnak mindenkit mint a szart, nincs Viharsarok és nincs
kolbász se. Csak mert nem egy nyelven beszéltek és nem egy volt a vallásuk.
Vagy mert éppen megtehették volna, ahogy a saját genetikámat elnézem, főleg így
pár hónap kardióedzés után, pedig én még a csenevész verzió vagyok.
Félelemből nem lehet
racionális döntést hozni. És az, hogy bár elég értelmes emberekből áll a
családom, nincs köszönő viszonyba sem azzal, miért nem lehet megélni ott, ahol
kb fenyőtoboz van csak. A Tátra csak
akkor szép, ha nem vagy éhes. De ez más környékre is igaz.